Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

ÚJ MITTEL-EUROPA TERV (1917-1918) 225 szövetségesek szünet nélkül és eredményesen támadásban maradtak. Augusztus 14-én a Legfelső Hadvezetés a háború folytatását kilátástalannak nyilvánította, majd szeptember 29-én Hindenburg és LudendorfT azonnali fegyverszüneti kérelem érdekében lépett fel. Epilógus Míg a kettős monarchia lassan halni készült, a német vezetők levonták vele kapcsolatban az utolsó következtetéseket. Ludendorff október 14-én hosszabb levelet írt a külügyminiszternek, amelynek legfontosabb tétele így szólt: „Talán a nem távoli időben abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy katonai védelemben kell részesítenünk az ausztriai németséget." A tábornok meglehetős pontossággal leírta a leendő csehszlovák és a délszláv állam körvonalait, és beismerte, hogy Ausztria-Magyarország szétesése ellen, ami meglehetősen előrehaladott stádiumba jutott, már nem lehet semmit sem termi. A cseh és a délszláv állam barátságára pedig — vélte — Németország nem számíthat. Ludendorff szerint az osztrákok azonban kezdték felismerni valódi helyzetüket. „Kezdik magukat egy népnek érezni — írta —, amely a maga számára pontosan azokat a jogokat igényli, amelyeket más nemzeteknek elismernek.." Mind többen válnak a dinasztia ellenfeleivé, mivel rájöttek, hogy tőle nem várhatják a németség védelmét. „Mindinkább vitatják azt a kérdést, vajon nem jött-e el az ideje, hogy előkészítsék a csatlakozást (Anschluss) a Német Birodalomhoz." Tisztázni kell tehát — szögezte le a tábornok —, hogy vajon Németország passzív marad-e, vagy támogatja-e ezt a mozgolódást? „Hogy a német eredetű vidékek csatlakozása előbb vagy utóbb bekövetkezik, az aligha kétséges — írta. A csalódásért, amit a háború más területen hozott, e fejlődés mindenesetre értékes kiegyenlítés lenne, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ezért úgy gondolom, itt az idő arra, hogy éppen úgy támaszkodjunk Német-Ausztriára, mint Magyarországra." Ludendorff tehát máris kész volt arra, hogy a nagy zsákmány helyett beéije az Anschluss-szal, valamint a magyarországi befolyás megszerzésével. A háborúnak még nem volt vége, Ausztria-Magyarország még úgy-ahogy állt a lábán, midőn Berlinben gondolatban már túl voltak mind a birodalom, mind a Habsburg dinasztia temetésén, és máris az Anschlusst akarták előkészíteni. Nem állt messze e felfogástól Vilmos császáré. Ugyanezen a napon, október 14-én ő is tollat ragadott, és készített egy hosszú feljegyzést. Már azt jellemzőnek tekinthetjük, hogy a feljegyzés nem Ausztria-Magyarországról, hanem csak Ausztriáról szólt. Egy történelmi áttekintés után a császár a jövőt fürkészte. 0 is attól tartott, hogy Németországnak nagy nehézségei lesznek a leendő független Lengyelországgal és a cseh állammal, de remélte, hogy a teljesen izolálódó Magyarország kitart majd Német-Ausztria és Németország mellett. „Ugyanakkor — írta a császár — a háború ösztönösen összeterelt minden németet fajközösségük jogos védelmének érzete folytán. Ebből le kell vonni a következtetést, hogy Német-Ausztria számára a megoldás ez: mivel a harc az autonóm szláv államokkal az uralomért és a szövetségi császárságért kilátástalan, valamilyen formában a Német Birodalomhoz