Századok – 1996

Tanulmányok - Ormos Mária: Németország és Ausztria–Magyarország viszonya. Az új Mittel-Europa-terv 1917–1918 II/207

TANULMÁNYOK Ormos Mária NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA-MAGYARORSZÁG VISZONYA Az új Mittel-Europa terv, 1917-1918 E cikk anyaga hosszú évek óta a fiókban porosodik, mert összegyűjtése után jöttem rá, hogy annak nagy részét Franz Fischer már feldolgozta Griff nach der Weltmacht с. művében, sőt egyik-másik dokumentumra Gonda Imre is hivatkozott egy 1977-ben német nyelven megjelent munkájában.1 Mivel utóbb mégis azt lehetett tapasztalni, hogy a címben jelzett kérdéskörre vonatkozó, 20-30 évvel ezelőtt merőben újnak mondható ismeret azóta sem került be a magyar történetírás horizontjába, a szakmai büszkeséget — és talán kissé az illemet is — félretéve, úgy határoztam, hogy a szóban lévő német iratanyag magyar szempontból is nagyon fontos következtetéseket hordozó szövedékét megkísérlem magyar nyelven megjelentetni. Mentségemre szolgál talán, hogy a fent hivatkozott két szerző szemében a német politika (Fischer esetében annak későbbi kontinuitása) volt a legfontosabb vizsgálati szempont, míg itt a továbbiakban — változatlanul a német iratanyag alapján — Ausztria-Magyarország kerül a központba. A magyar közvélemény előtt jól ismert volt Friedrich Naumann 1915-ben megjelent Mitteleuropa с. könyve,2 és a történész világ arról is értesült utóbb, hogy e tervnek megvolt a kormányzati megfelelője is. A Bethmann-Hollweg kancellár által 1914-ben kidolgoztatott memorandum ugyanis sarkalatos háborús célkitűzésként jelölte meg egy olyan német vezetés alatt álló gazdasági szövetség kialakítását, amely „magába záija Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Dániát, Ausztria-Magyarországot, Lengyelországot és esetleg Olaszországot, Svédországot és Norvégiát".3 A későbbiekben a hadicélok — a frontszerencse változásaival együtt — időről időre módosultak, de a német vezetés alatt álló nagy Közép-Európa, a valóságban azonban e fogalmat jócskán túlhaladó blokk gondolata változatlanul fennmaradt a háború végéig. Német szempontból nagyon fontos volt, hogy ezt az elképzelést, amely mindegyik formájában közelről érintette Ausztria-Magyarországot, elfogadtassa a bécsi körökkel. A tárgyalásokba — jellemző módon — a magyar politikusokat nem vonták be. E szempontból a német — osztrák-magyar viszony alakulásában három szakaszt lehet elkülöníteni. Az első nagyjából 1916 végéig, 1917 elejéig tartott, és az volt rá jellemző, hogy a császári udvar, az osztrák katonai, gazdasági és politikai körök szinte egyöntetűen ellenségesen szemlélték e német törekvéseket. A helyzetben változást hozott azonban Ferenc József halála, az osztrák-magyar hadsereg láthatóvá váló gyengesége, a gazdasági problémák súlyosbodása, vala-