Századok – 1996
Tanulmányok - Molnár András: Az egyesületek szerepe Batthyány Lajos politikai pályafutásában (1840–1847) I/3
16 MOLNÁR ANDRÁS kedvenc jelmondatát vágta a vonakodó Széchenyi szemébe: „Veletek, nélkületek, ellenetek!"3 6 Batthyánynak a Kereskedelmi Társaság mindennapi munkájában betöltött szerepét nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy a társaság 1845. augusztus 31-i közgyűlése újból ót választotta elnökévé. Szabó Pál igazgató fellengzős jelentéseinek és a társaság látszatsikereinek azonban egyre inkább ellentmondott a csekély kézzelfogható eredmény. 1846 elején már Batthyány is gyanakodni kezdett, és a Szabó szélhámosságáról teijedő pletykák hatására közel állt ahhoz, hogy lemond az elnökségről. Amikor azonban Szabó a társaság elsikkasztott pénzével a zsebében 1846 októberében külföldre szökött, Batthyány mégis megkísérelte megmenteni a Kereskedelmi Társaság becsületét. A november 8-i, éjszakába nyúló közgyűlésen Batthyány minden kudarcával együtt felvállalta a Társaság ügyét, és megmaradt az elnöki székben - ez a gesztus azonban már nem tudta megakadályozni a hitelét vesztett vállalkozás elsorvadását.3 7 A Kereskedelmi Társaság kudarcáért azonban némileg kárpótolta Batthyányi a Pesti Cukorfinomító Gyár-egyesület, amelyet — ugyancsak Kossuth segítségével — 1844 nyarán hozott létre a gróf. Ismeretes, hogy Batthyány maga is a hazai cukorgyártás elszánt apostola volt, úgy is, mint gyáralapító. Jelképértékű, hogy Batthyány ugyanabban az évben, 1839-ben építtette fel (mintegy a birtokkorszerűsítés megkoronázásaként) ikervári cukorgyárát, amikor a nyilvános politikai élet porondjára lépett. Batthyány ugyanolyan büszke volt e gyárra, mint a mágnásellenzék körében kivívott rangára. Nem véletlen, hogy egyetlen ismert hírlapi cikkét is erről írta a Magyar Gazdában,, Az ikervári répacukorgyár ismertetése" címmel.3 8 Amikor az országgyűlés kereskedelmi választmánya 1843 nyarán felhívást intézett a hazai cukorgyárosokhoz, miszerint a gyártók tájékoztassák az országgyűlést a cukorgyártás akadályairól, továbbá fejtsék ki a véleményüket, hogy a törvényhozás milyen módon fejleszthetné a hazai cukorgyártást, Batthyány augusztus 20-ára Pozsonyba hívta össze a cukorgyárak tulajdonosait. Tette pedig ezt mint „cukoregyleti elnök", annak az egyesületnek a nevében, amelynek „célja az — amint Batthyány felhívásában olvashatjuk —, hogy önmagát a belföldi cukorgyártás ipar érdekének erős és szükségnek megfelelő orgánumává tegye". Az egyesület 1843-as tevékenységet nem ismerjük, az a titkosrendőrség látóterébe is csupán 1844 nyarán került. Ekkor viszont már kifejezetten egy Pesten létesítendő cukorgyár megalapítására szerveződő egyesületről esett szó. 1844. június 15-én jelentette a titkosrendőrség, hogy a cukorfinomító részvénytársaság alakításán fáradozó Batthyány szerint az Magyarország érdeke, hogy Pest legyen a magyar gyáripar központja - és a gróf minden erejével a város iparának fejlesztését kívánja támogatni. A titkosrendőrség értesülései szerint a részvények előzetes jegyzése június végére elérte a szükséges számot, és olyan tekintélyek is részvényessé lettek, mint pl. a nádor.39 A Cukorfinomító Egyesület 1844. június 30-i ülésén azonban nézeteltérések merültek fel a jelenlévő Batthyány és más alapítók között a gyárépület megvételét és az egyesület céljait illetően. Az eset kapcsán Batthyány Eötvös József közbenjárását kérte, hogy a Pesti Hírlap, amelynek szerkesztését Kossuthtól Szalay László (Eötvös centralista barátja) vette át, Batthyány szájíze szerint
