Századok – 1996

Krónika - Sashegyi Oszkár(1915–1994) (Ress Imre) I/200

KRÓNIKA SASHEGYI OSZKÁR (1915-1994) Sorra távoznak körünkből annak a tudós levéltáros nemzedéknek kiemelkedő tagjai, akik még a háború előtti céltudatos művelődéspolitika jóvoltából hazai és külföldi egyetemeken szerzett történeti, filológiai és nyelvi felkészültség birtokában időtálló monográfiák, forráskiadványok és levéltári leltárak egész sorával gazdagították a magyar történettudományt. Mindhárom műfajban ilyen maradandó alkotások fűződnek Sashegyi Oszkárnak, a Magyar Országos Levéltár rövid betegeskedés után 1994. október 25-én váratlanul elhunyt nyugalmazott főigazgatóhelyettesének nevéhez. Sashegyi Oszkár 1915. március 5-én született Budapesten. Több generációs hivatalnok-értelmiségi családból származott. Felmenői között az 1848-as szerepvállalás miatt a hivatásától eltiltott nyitrai ügyvéd és az osztrák abszolutizmus idején a pénzügyigazgatásban hivatalt vállaló tisztviselő egyaránt megtalálható. Jogász végzettségű, vármegyei alkalmazásban álló apját korán elvesztette. 1921-ben a Nagyváradról Magyarországra települt család az anyai nagyszülők budai házában lelt otthonra, ahol a magyar mellett az idősebb családtagok még a húszas évek elején is gyakorta németre váltották a szót. Ez a családi háttér már korán felkeltette érdeklődését a különböző kultúrák iránt. A budai érseki katolikus reálgimnáziumban szerzett érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be magyar-német-angol szakra. A második tanulmányi év után még mindhárom szakból letette a kötelező alapvizsgát, de utána már kizárólag a magyar és a német irodalmi stúdiumokban mélyedt el. Pályáját döntő mértékben Thienemann Tivadar, a német irodalom professzora befolyásolta, aki az irodalomtörténeti kutatásokban a komparatisztikai módszerek alkalmazását és a művelődéstörténeti megközelítést követelte meg. Tőle kapta az ösztönzést a különböző szellemi áramlatok hazai elteijedését feltérképező cenzúra-történeti kutatásokhoz. E diszciplína művelése megkívánta a levéltári források széleskörű felhasználását, s így már egyetemistaként szembesült az Országos Levéltárban a feudális dikasztériumok irataiban való kutatás gyötrelmeivel és szépségeivel. Ebből az érdeklődésből nőtt ki az irodalomtörténeti-filológiai dolgozatokat megjelentető Minerva könyvtár egyik köteteként a „Német felvilágosodás -magyar cenzúra 1800-1838" című munkája, amelyre 1939-ben bölcsészdoktori címet kapott. Egyidejűleg magyar-német szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett. A német kultúrához való bensőséges kötődése ellenére a harmincas évek végén - a jelentkező agresszív német német nacionalizmustól elhatárolódva - változtatta Sashegyire németes hangzású nevét. Első katonai szolgálatát követően az Országos Széchényi Könyvtárba került mint „próbaszolgálatos tisztviselőjelölt", majd az 1940-41-es tanévre a bécsi Collegium Hungaricumba kapott egyéves állami ösztöndíjat. A bécsi egyetemen művelődés- és közigazgatás-történeti előadásokat, német paleográfiai foglalkozásokat látogatott, s érdeklődésének megfelelően II. József felvilágosodott abszolutizmusának rendkívül ellentmondásos cenzúra-