Századok – 1996

Beszámoló - Beszámoló a Dél-Dunántúli Történészek 10. jubileumi nyári táboráról (Fleisz János) I/169

BESZÁMOLÓ 175 kításától. Alapvető ellentmondásokat is felfed. így szembeállította a Kádár-politikát, amelyben a nemzetiségek a politika alanyát és egyben tárgyát képezték, azzal, hogy a szomszéd országokban az értékek pluralizmusát nem ismerték el és igyekeztek a nemzetiségeket visszaszorítani. Az elméletileg jól megalapozott előadás végkicsengése az volt, hogy az identitásproblémák mindkét oldalon megoldódnak, ha az állam az egész közösségnek a köztársasága. Az ezt követő élénk szakmai vitában megfogalmazódott az a nézet, hogy perspektívátlan azon államok fejlődése, amelyek a kisebbségek beolvasztására törekednek. Szarka László a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője ,A közép-európai magyar kisebbségek a szocialista államnacionalizmus csapdáiban" c. előadását gondolatkísérletnek szánta egy, a közeljövőben meginduló összehasonlító magyar kisebbségtörténethez. Külön foglalkozott az utóbbi negyven évben kialakult helyzettel, amelyben a dolgok nem voltak egyértelműek, hisz a szocialista alkotmányosság majdnem egyenlő volt a törvénytelenséggel. Kialakult a legveszélyesebb formája a betemetettségnek és ez a Magyarországgal való kapcsolat lehetetlensége által történt. Ismertette, hogy 1968-ban Csehszlovákiában értékelődött fel a kisebbségi kérdés, míg Romániában leértékelődött, Jugoszláviában pedig a különleges kezelés vált ki érdeklődést. A létrejött csapdák valóságosak voltak és sokrétűek A gazdasági csapdák mellett jelen voltak a kulturális, oktatási, közigazgatási, politikai stb. csapdák Ezeknek az éveknek az egyetlen nyeresége, hogy a kisebbségek túlélték ezt a 40 évet és lényegében a folyamatok még visszafordíthatóak. Az előadást élénk vita követte, amelyben a múlt tanulságait levonva a jelenlegi helyzet került terítékre. Megállapították, hogy ma egy többes identitásrendszer kezd kialakulni, melyben a magyar kisebbségnek integráló funkciója van. Erintették még a három lépcsős autonómia-koncepciót és a demográfiai vészhelyzet problematikáját is. Az esti beszélgetés keretében Gerhard Seewann „Térségünk történetének kutatása Németországban. A müncheni Südost-Institut tevékenysége" címmel tartott vitaindítót. Ebben rámutatott, hogy bár a németek számára a magyarok sok szempontból kuriozitásként hatnak, mégis sokan érdeklődnek komolyan Magyarország története iránt. Az első szakaszban az érdeklődés Németországnak e térségébeni rendező-hatalomként való tevékenysége által fejlődött ki. A második világháború után az 1956-os tapasztalat a magyar nép szabadságtörekvéseinek a sztereotípiáit bontja ki. A német-magyar kapcsolatok története kevésbé fontos témának bizonyult, mivel a kiadott művek és tanulmányok mindössze 10 százalékát ölelte fel. Érdekesek a többi statisztikai adatok is. így az utóbbi 5 évben Magyarországról 467, Romániáról 162 és Szlovákiáról 57 munka jelent meg, ami azt mutatja hogy német történetírásban fellelhető a hangsúly Közép-kelet Európa irányában. Az értekező ezek hatását követve nyomon, aláhúzta, hogy a német témaválasztás inkább az államra, mint a nemzetre helyezi a hangsúlyt. Az előző napokkal ellentétben, amikor a fő cél az volt, hogy a politika lehető legnagyobb kizárásával a történettudomány kapjon szót, a zárónapra a rendezők egy politikai véleménycserét terveztek. Ebben a vitaindítót az ismert politikus Duray Miklós, a pozsonyi Együttélés Mozgalom elnöke, parlamenti képviselő tartotta „Az