Századok – 1996
Beszámoló - Beszámoló a Dél-Dunántúli Történészek 10. jubileumi nyári táboráról (Fleisz János) I/169
172 BESZÁMOLÓ megoszlást: erős nemesség, kiváltságos városi polgárság, jobbágyság. Ezek alkották 1437 körül a magyar nációt. Erdélyben akkoriban létezett még a székely és a szász náció. Utóbbi kettő sokáig autonóm jogokkal rendelkezett. A szerző felvetette azt a kérdést, hogy kibóvíthetó volt-e ez a rendiség? Erre válaszolva először is arra a következtetésre jutott, hogy az erdélyi románság paraszti nemzet volt, emiatt nem lehetett rendi nemzet és éppen ezért a 15. században Erdélyben nem volt román náció. A románság később számos kísérletet tett arra, hogy elismeijék negyedik rendi nemzetnek, azonban ettől Bécs is elzárkózott és így a probléma 1848-ra maradt. Mint Egyed Ákos kiemelte, Erdély a tárgyalt században a tolerancia, az autonóm formák és a saját intézményrendszerek továbbélésének a helye volt. Milan Podrimavsky a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos titkára elküldte az előadását, amelynek címe: )r A Szlovák Nemzeti Párt mint a szlovákok politikai képviselője 1871 és 1914 között" volt. A tanulmány szerint a Szlovák Nemzeti Párt lényegében egyedül képviselte a magyarországi szlovákok nemzeti érdekeit. Ezek az érdekek a nemzeti önállóság koncepciójából indultak ki és a nemzetek közötti egyenjogúság kivívása felé irányultak. A követelések az 1861-es Turócszentmártoni Memorandum szövegéből indultak ki, amelyek a szlovák kérdésnek Magyarországon belüli autonóm jellegű rendezését vették célba Később a hangsúly áttolódott a szerb és román nemzeti mozgalmakkal való kontaktusra, valamint annak kifejezésére, hogy a magyarországi nemzetiségek mint államalkotó tényezők teljes egyenjogúságot követelnek. Benkő Samu professzor Bölöni Farkas Sándorról értekezett születésének 200. évfordulója alkalmából. A hallgatóság megtudta, hogy személye rendkívül kimagasló egyénisége az erdélyi magyar kultúrának és az erdélyi magyar liberalizmus születésének Az élete végén megírt Naplója lényegében az erdélyi magyar liberalizmus tankönyvének számít. Jellemző volt tevékenységére az erdélyi közéletben való állandó jelenléte is. Az előadó nem titkolt szándéka az volt, hogy — esetleg — o/,en jelentős életpálya megismerésével, kedvet kap valaki, hogy kezébe vegye Bölöni Farkas Sándor írásait. Stelian Mündrup a kolozsvári Történeti Intézet tudományos munkatársa „A jogi és mezőgazdasági felsőoktatás szerepe Erdély modernizációjában a dualizmus időszakában (1867-1918)" című előadásában a szerző kiemelte, hogy mivel a modernizáció folyamatában az értelmiségnek különösen nagy volt a szerepe, így fontos nyomon követni az akkori felsőfokú intézmények történetét. Ezek közül a nagyváradi, kolozsvári és nagyszebeni jogakadémiák tevékenységét elemezte, a fő hangsúlyt az ott tanuló román diákokra helyezve. A statisztikai adatokkal jól dokumentált előadásba néhány kevésbé ellenőrzött állítás is belekerült, felszínre hozva ezzel a mai román történetírás gyengébb pontjait is. Miroslav Morovië a Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Történettudományi Intézete osztályvezetőjének előadása a „Nemzeti eszme jelenléte a magyar és szlovák tudományszervezési törekvésekben a 18. század utolsó két évtizedétől a 19. század hetvenes éveiig" címet viselte. A szerző bemutatta azt a folyamatot, ahogy a nemzettudat — mint motiváló tényező — befolyásolta a tudományszervezési kísérleteket Magyarországon, amelyek elvezettek a Magyar Tudományos Akadémia megalakulásához. A nemzeti eszme, illetve a nemzettudat tartalmilag is befolyásolta
