Századok – 1996

Krónika - Vörös Károly (1926–1996) (Szász Zoltán) VI/1615

KRÓNIKA VÖRÖS KÁROLY (1926-1996) Búcsúzunk* Vörös Károlytól, a tudóstól, a kollégától, a baráttól. Az univerzális kutatótól, aki a legnagyobbakhoz illően a latin filológiától a technika múltjáig, az irodalom- és filmművészetig mindenben szenvedélyesen kereste a történetiséget, s aki közösségünkben egyszerre volt aktív cselekvő ember, ugyanakkor bennünket is, önmagát is felülről szemlélő krónikás. Az egész történeti múlt kutatója és a világvárossá növekvő Budapest kritikusan tisztelő vizsgálója. Frázisokat tudatosan kerülő hazafi és világpolgár, aki külföldön is meglátta a magyarság nyomait, és itthon is fellelte Párizst vagy Berlint. Nem lett a szó hagyományos értelmében vett egyetemi tanár, de oktatóként is, kutatóként is tanítványok sora emlékezhet mindig lebilincselő előadói egyéniségére, jó érzékkel kiválasztott egyéni zamatú példáira, történeti anekdotáira, amelyekkel villanásnyi idő alatt világított meg jelenségeket, teremtett történeti atmoszférát. Változatos, mégis egyenes vonalú pályát járt be. A Domanovszky, Hajnal, Szentpétery tanítvány, a 49-ben kiváló eredménnyel végző történelem-latin szakos tanár az Országos Levéltárban és a Levéltári Központban dolgozik, szabályzatokat készít, szervezi a történeti feltáró munkát, szakmai kiadványokat szerkeszt. A Budapesti Történeti Múzeum muzeológusaként is kiváló volt. Tudta, hogy a kiállítások mellett a múzeum fő feladata a kutatás. A legszerényebb tárgy mögöttes világát is nemzedékek számára ösztönző módon tudta feltárni, megjeleníteni. S miközben belekezdett egyik nagy művébe, Budapest 1849-1918 közötti történetébe, a szakma robotosa is volt, kiállítások sorának forgatókönyveit lektorálta, jobbította. Vigasz számunkra, hogy az Akadémia Történettudományi Intézetében érezte igazán jól magát. Végre nem kellett adminisztrációval foglalkoznia, szabadon kutathatott. Megírta Budapest modernkori történetét, a 10 kötetes 18-19. századi részének fontos fejezeteit. Kibontakozhatott sokoldalú tudósi munkája, amely a parasztságtól és nemességtől a városi tömegkultúrán át az állami adminisztráció múltjának kutatásáig nyúlt. Korán felfedezte, hogy szakmánk megújulásának egyik útja az olyan új típusú társadalomtörténet, amelyben személyekig menően vizsgálunk, köztes rétegeket, komolyan vesszük a hétköznapok történetének feltárását. Elitkutatásai, a virilisták vizsgálata a kisemberek — mint a borbély Francsics Károly — életre keltése a mikrotörténelem rangra emelését jelentette akkor, amikor ez még egyáltalán nem volt divat. Sokat és örömmel dolgozott. Magyar és idegen nyelvű munkáinak jegyzéke közel ötven lapot tesz ki. Nem volt olyan aprónak látszó téma, amelyben ne találta voina meg a fontosat és eredetit. A kutatás mellett — nem tudván megtagadni * A búcsúbeszéd Vörös Károly temetésén, 1996. október 11-én hangzott el.