Századok – 1996

Történeti irodalom - A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv 1996.; 1997. (Ism.: Mucsi Ferenc) VI/1612

1612 TÖRTÉNETI IRODALOM kormány, s egyúttal a szerző számára is, hiszen még a semmit sem garantáló 1919. évi párizsi egyezményt is úgy látja, hogy „rákényszerítettek egy diszkrimináló szerződést a kisebbségek vonatkozásában" 167. 1.) A Romániának nyújtott 1939. évi „spontán" angol-francia garanciák idején „fájdalmas meglepetést" okoz Bukarestnek, hogy a Foreign Office tudomásul veszi — ha nem is pártolja — Budapest területi igényeit. A munka zárófejezete a szovjet-német paktumnak, Besszarábia elvesztésének, a nyugatiak 1940 nyári vereségének vázolásával jut el a „tragikus végkifejlet" jelzéséig. A második bécsi döntésről nem esik szó, de még a Turnu Severin-i román-magyar tárgyalásokról sem. Ezeket gondolja hozzá az olvasó. Nem a modern román történetírás élvonalába tartozó alkotás Calafeteanu könyve. Nyilván maga sem annak szánta. Új kutatás — úgy tűnik — kevés áll mögötte. Számunkra éppen mint tömörítvény érdekes, így adja vissza azokat a sztereotípiákat, amelyek egy tradicionálisnak tekinthető román történelmi gondolkodásvonulatban rögzültek: már Károlyi Mihály és Kun Béla is irredenta elveket követett, s ez volt Kádárékra, Antallékra is jellemző. Magyarország az örök békebontó. Századunkat a sátán és az angyal párharca tölti ki. Hogy mennyi köze van ennek a modern történettudományhoz, azt még az eddigi — s inkább visszafogással válogatott — idézetekből is bárki megítélheti. Hasznos azonban a mű abból a szempontból, hogy tartalmazza az 1920 utáni román antirevíziós propaganda sok tézisét, szinte az összes negatív közhelyet, s a jegyzetekből összeáll annak (válogatott) bibliográfiája. Ezt kiegészíti a nyugati és magyar történeti irodalom elvi revízió-kritikájának néhány megállapításával. Abból a szempontból is hasznos a mű, hogy képet ad a mai román hivatalos külpolitika műhelyvilágáról. A szerző történész és külpolitikus képzettségű, aki 1972-ig diplomata volt — mint a fülszöveg állítja —, s majd két évtizednyi szaktörténészség után 1990-ben visszatért a Külügyminisztériumba. Ez adja meg könyvének ijesztő helyi értékét. Szász Zoltán A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL Évkönyv. 1996. XXII. évf., 1997. XXIII. évf. Magyar Lajos Alapítvány, Politikatörténeti Alapítvány, Budapest, 1996. 333 o., 1997. 325 o. A három szerkesztő: Harsányi Iván, Jemnitz János és Székely Gábor lankadatlan erőfeszítéseinek hála a magyar történeti szakirodalom sajátos színfoltja, A nemzetközi munkásmozgalom történetéből című évkönyv kötetei makacs következetességgel, rendszeresen napvilágot látnak a mai, sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok ellenére is. Az 1996. évi 22., illetve 1997. évi 23. kötet jutott el hozzánk alig félévnyi különbséggel; ez indokolja, hógy egyszerre ismertessük mind a kettőt. A kötetek szerkezete lényegében hosszú évek óta változatlan. A kerek évfordulók rendező elvére épülő tanulmányokat általában a Dokumentumok rovat, majd az ehhez szorosan kapcsolódó Háttér és A munkás- és szocialista sajtó történetéből címmel jelzett összeállítás követi, s a megszokott rendben sorjáznak a kötetek további tárgyi egységei, rovatai is, a könyvismertetésekkel bezárólag. Ezúttal, az 1996. évi kötet tanulmányainak központi témája a 125 évvel ezelőtti Párizsi Kommün. Jemnitz János tanulmánya a korabeli nemzetközi munkásmozgalom állásfoglalásait ismerteti; Vadász Sándor a Kommün historiográfiájáról nyújt átfogó képet; a moszkvai J. Makarenkova Pjotr Lavrov és a Párizsi Kommün kapcsolatát mutatja be. Itt szerepel még A. J. P Taylor 1995-ben publikált tanulmánykötetéből egy rövid részlet a Kommünről, továbbá Turgenyev Flaubert-hez írt leveleiből két néhánysoros, korántsem egyértelmű részlet, amelyek valamiképpen kapcsolódnak Párizshoz s a háborúhoz. A 100. évfordulót a kötetben a II. Internacionálé londoni kongresszusa (Jemnitz János tanulmánya) és a kongresszuson a lengyel szocialisták szereplésének bemutatása képviseli. Az utóbbi érdekesen világítja meg a nemzetek önrendelkezési jogáról elfogadott határozat hátterét (Szokolay Katalin írása). A 75. évfordulót az 1920-as évek eleji francia és brit munkásmozgalom összehasonlító vizsgálata prezentálja (Jemnitz János munkája), továbbá a moszkvai R. Jevzerov alapos tanulmánya a gazdaság szocializálásának kérdéseiről a korabeli német munkásmozgalomban folytatott vitákról