Századok – 1996
Történeti irodalom - Hungarians and their Neighbors in Modern Times (Ism.: Huszár Zoltán – H. Prikler Renáta) VI/1590
1591 TÖRTÉNETI IRODALOM A Kormánypolitika és a nemzetiségek viszonyáról író Szász Zoltán nagy figyelmet szentel az 1868-as nemzetiségi törvény liberalizmusának, s körültekintően elemzi, hogy miért voltak mégis elégedetlenek vele a kisebbségi politikusok. Kiemeli a nemzetiségek kulturális és politikai életét formáló egyházak, különösen az ortodox és a görögkatolikus egyház nemzetiségi identitást védő szerepét. Említésre méltó adata, hogy 1910-ben, minden magyarosító törekvés ellenére az ország területén élő nemzetiségek 83%-a egyáltalán nem beszélt magyarul! Megállapítása szerint a gazdaságpolitika és a nemzetiségek viszonyát magyar részről elsősorban a pénzügyi eszközök hiánya határozta meg. A gazdasági szférában érvényesülő szabad verseny ugyanakkor felvirágoztatta a nemzetiségeket különösen bankrendszerüket, amely az új polgárság felemelkedését segítette elő. A tanulmány szól arról a kompenzációs politikáról is, amellyel a kormány a nemzeti többséget „kárpótolta" a kisebbségektől elszenvedett valódi és vélt sérelmeiért, valamint azokról a megszorításokról, amelyekkel a külföld, elsősorban Németország a jószomszédi kapcsolatok fenntartására és a nemzetiségekkel szembeni mérsékletre ösztönözte a magyar kormányt. A tanulmányt a nemzetiségekkel való politikai integráció érdekében szerveződő, Tisza István nevéhez kapcsolódó mozgalom jellemzésével zárja a szerző, amelynek sorsát a világháború kitörése pecsételte meg. A következő tanulmányban — Polgári átalakulás, asszimiláció és nacionalizmus — Glatz Ferenc különösen a dinamikusan fejlődő főváros példáján szemlélteti a polgári átalakulás és iparosodás kapcsolatát. Kitűnően érzékelteti a kor szellemét, melyben a nacionalista érzülettől túlfűtött magyarok megfeledkeztek arról, hogy a „legjobb magyar újságíró" a zsidó Falk Miksa volt, a „legsovinisztább magyar" a sváb Rákosi Jenő, a „legjobb cigányzenész" pedig az ugyancsak zsidó Hermann Rosenzweig. A tanulmányban igen figyelemre méltón esik szó a dzsentri réteg és a legtoleránsabb irányzatot képviselő középosztálybeli hivatalnokok nacionalizmusáról. Deák István: A Habsburg Monarchia tisztjei c. tanulmánya érdekes képet tár az olvasó elé életkörülményeikről. Megtudhatjuk továbbá, hogyan alakították a 48-as forradalmak a hadsereg tisztjeinek a húségről vallott felfogását; mi jellemezte a kettős monarchia közös hadseregét; milyen reformok történtek a tisztképzés területén a kiegyezés után, és hogyan alakult a magyar-, ill. nemzetiségi probléma a közös hadseregben. Nemzetiségi kérdés és munkásmozgalom c. tanulmányában Kende János arról a fontos szerepről szól, amely a munkásmozgalom soknemzetiségű jellegének tulajdonítható, s behatóan elemzi a Magyarországi Szociáldemokrata Párt felfogását és gyakorlati politikáját nemzetiségi vonatkozásban. Nagy érdeklődésre tarthat számot Puskás Julianna: Kivándorlás Magyarországról c. tanulmánya is, amelyben a magyar és amerikai források alapján pontos képet igyekszik adni arról a „kivándorlási láz"-ról, amely az 1880-as években érte el hazánkat, és amely 1906-1907-ben szökött legmagasabbra, amikor is közel 200 ezer ember vándorolt ki Amerikába. Jeszenszky Géza tanulmánya arról szól, milyen kritikus képet festett Magyarország nemzetiségi politikájáról a Scotus Viator néven ismertté vált brit újságíró, Seton-Watson. Az ő nevéhez fűződik egyébként a brit Kelet-Európai Kutatási Központ megalapítása és az a lap, amelyet Masarykkal együtt indított útjára 1916-ban: a The New Europe. Közép-Európa átrendezésének terve, 1918 c. tanulmányában Adám Magda elsőként ismerteti azt a tervet, amelyet Wilson amerikai elnök megbízásából készített el 1918-ban egy szakértői bizottság azzal a céllal, hogy biztosítsa a békét ebben a térségben. A tervben az Osztrák-Magyar Monarchia Ausztria, Magyarország, Jugoszlávia, Csehország, Ruténia és Erdély föderációjaként szerepel. Az elgondolást azonban nem találták kielégítőnek sem a Monarchia vezető politikusai, sem etnikumai, és az adott helyzetben kivitelezhetetlennek is nyilvánították. Ennek következtében a párizsi békekonferencián már fel sem merült. Hajdú Tibor: Magyarország és az 1918-19-es forradalmak című írásában az etnikai csoportok, a határvidékek és az új szituációt teremtő forradalmak kapcsolatát elemzi, középpontban azokkal az ellentétes koncepciókkal, amelyek a közép-európai térség átszervezésére irányultak: 1/ egy szocialista Közép-Európa létrehozására irányuló és 2/ a győztes hatalmak érdekét tükröző terv: megteremteni a szláv és román nacionalista szellemű középosztály nemzeti egységét, ha kell, forradalmi úton is, olyan nyugati típusú nemzeti-demokrata államokat hozva létre ezáltal, amelyek képesek lesznek győzedelmeskedni a szocialista forradalmak felett. A szerző a továbbiakban részletesen szól a II. Internacionálé újraélesztése és a Kommunista Internacionálé megalakulása nyomán kialakult helyzetről. L. Nagy Zsuzsa: Béketárgyalások, 1919-1920 c. tanulmánya részletesen ismerteti azokat az elveket, amelyek nyomán kialakultak az új határok és azt a szerepet, amelyet a „Nagy Négyes"
