Századok – 1996
Figyelő - Karsai László: Új könyvek a holocaustról és az antiszemitizmusról VI/1571
FIGYELŐ 1577 novaci haláltábor áldozatainak száma körül hosszú évek óta folyó „számháború". Radmüa Milentijevic az ortodox szerb álláspontot képviselve, mindenféle történeti bizonyíték nélkül több százezer (pontosan 700 ezer) szerb, zsidó és cigány legyilkolásával vádolja meg a horvátokat.3 4 Raul Hilberg adatai szerint a kb. 35 ezer főre becsülhető horvátországi zsidóságból mintegy 12 ezren túlélték a II. világháborút.35 Hilberg becsléséből is úgy tűnik, a máskülönben vitathatatlanul antiszemita és kétségkívül amatőr történész Franjo Tudjmannak Jasenovac kérdésében valószínűleg igaza van: ebben a táborban „csak" kb. 60 ezer ember öltek meg a horvátok. Bizonyos, hogy a Holocaust a posztkommunista kelet-európai országokban az egyik legnehezebben feldolgozható történelmi téma. Leonyid Kravcsuk ukrán államfő mellett csak Lech Walçsa lengyel elnök volt hajlandó már 1991-ben saját népe nevében bocsánatot kérni a világ zsidóságától a Holocaustért. Michael Shafir téved, nemcsak Iliescu román elnök, de Antall József is ingerülten visszautasította még a gondolatát is annak, hogy bocsánatot kérjen a Holocaustért.36 Érdemes viszont felidézni: Horváth Balázs belügyminiszter 1990. október 14-én a pesti Duna parti zsidó mártír emlékmű avatásán mondott beszédében megtette azt, amire miniszterelnöke élete végéig nem volt hajlandó, a magyar nép nevében bocsánatot kért a Holocaustért.3 7 Ha meggondoljuk, hogy Franciaországban Chirac elnök volt az első államfő, aki (1995. július 16-án) a nyilvánosság előtt elismerte, hogy a franciáknak, a francia hatóságoknak komoly szerepük volt több mint 70 ezer francia és Franciaországban időlegesen menedéket talált külföldi, „idegen" zsidó deportálásában, akkor Antall József magatartását példátlannak semmiképpen sem nevezhetjük.38 Megint csak más kérdés magának a bocsánatkérésnek az egész problematikája. Bibó István manapság sokszor idézett, de érdemben ritkán elemzett, a magyar antiszemitizmus és Holocaust alapvető problémáit sok tekintetben máig érvényes módon tárgyaló tanulmányában fölhívta a figyelmet arra, hogy a bocsánatkérés aktusa félreértésekre, hibás, téves magatartásokra adhat alkalmat. A bocsánatkérő túljátszhatja önlealacsonyítását, a címzett pedig az erkölcsi pöffeszkedés vagy leereszkedés torz gesztusait gyakorolhatja. A lényeg, mondja ki Bibó, nem a szavakon, vagy formákon, hanem a felelősség megállapításán, vállalásán és viselésén van.3 9 Azokat, akik azt állítják ma Romániában, hogy volt román Holocaust — és hogy volt, arról eredeti dokumentumok sokasága is tanúskodik — a bukaresti propagandisták nemzetárulónak nevezik. 1948 után Romániában tabu témának minősítették a Holocaustot, a levéltári forrásokat zárolták, sőt állítólag román titkos ügynökök járták a világ nagy könyvtárait és ahonnan csak tudták, ellopták Matatias Carp: Cartea neagra című, ma is haszonnal forgatható dokumentum válogatását40 Nehezen érthető egyébként, hogy Braham professzor miért nevezi a Holocaust-szakirodalom egyik legelhanyagoltabb fejezetének a román Holocaust történetét. Állítását a román Holocaustról éppen az általa szerkesztett tanulmánykötet lábjegyzeteiben idézett szakirodalom alapján is könnyedén cáfolni lehet.41 A Yad Vashem Studies I-XX. köteteinek Cumulativ indexe szerint a román Но-
