Századok – 1996
Közlemények - Föglein Gizella: Magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet (1946) VI/1553
1556 FÖGLEIN GIZELLA Az 1946. szeptember 6-án Budapestre eljuttatott magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezet,2 5 illetve az 1946. február 27-én Budapesten aláírt magyarcsehszlovák lakosságcsere egyezmény2 6 között bizonyos hasonlóságok és különbségek egyaránt kimutathatók. Mindkét dokumentum létrejöttének körülményei kifejezték, hogy azok nem két egyenjogú és egyenrangú állam, hanem a győztesek közé sorolt Csehszlovákia és Jugoszlávia - valamint a legyőzött, vesztes státusban lévő Magyarország között jöttek létre. A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény valójában nem kölcsönös lakosságcseréről szólt, mivel pl. a magyarországi szlovák nemzetiségűek egyénileg, önként jelentkezhettek az áttelepülésre; a felvidéki magyar családokat viszont a csehszlovák kormány jelölte ki azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a határ menti, zömmel magyar többségű lakosság etnikai arculatát megváltoztassa. A csehszlovák kormány nemcsak a kitelepítendő magyarokról döntött, de Csehszlovák Áttelepítési Bizottságot küldhetett Magyarországra abból a célból, hogy az propaganda tevékenységet folytasson az áttelepülés előmozdítása érdekében. Emellett a csehszlovák kormánynak joga volt elbírálni, hogy a magyarországi áttelepülők közül kiket fogad be; a magyar kormány viszont a csehszlovák kormány által kijelölt minden személyt köteles volt átvenni. A magyar-jugoszláv népcsere egyezmény tervezete az egyéni áttelepülés önkéntességének elvét állapította meg mindkét fél részéről. A dokumentum azonban Jugoszlávia számára egyoldalúan biztosította azt a jogot, hogy az erre a célra megalakítandó négy tagú Vegyes Bizottságnál kényszerkitelepítésre is javaslatot tehessen.2 7 Egyoldalú volt a tervezet abban a vonatkozásban is, hogy a „délszláv kisebbség áttelepülésének előmozdítása érdekében a jugoszláv áttelepítési megbízott és kiküldöttjei az általuk lakott magyar területeken összejöveteleket tarthatnak és propaganda megbeszéléseket folytathatnak". A tervezet szerint az áttelepítés végrehajtása minden esetben az „anyanemzet" államának a feladata. A dokumentum a határon túl visszamaradó kisebbségek kölcsönös védelmét nem tartalmazta. A magyar-jugoszláv lakosságcsere tervezethez számos észrevétel és javaslat született, illetve kérdések sorozata fogalmazódott meg mind Budapesten, a Belügyminisztérium Törvényelőkészítő Osztályán,2 8 mind Párizsban, a magyar békedelegáció részéről.2 9 A hazai közvéleményt különböző sajtótudósítások folyamatosan informálták3 0 arról, hogy a magyar-jugoszláv lakosságcsere ügyében előrehaladott tárgyalások voltak, sőt elvi megállapodás is született. * Párizsban, 1946. szeptember 12-én — a két békedelegáció elnökei levélváltásának napján — megszületett az elvi „Megállapodás a magyar és a jugoszláv békedelegációk között önkéntes lakosságcsere-egyezményről".3 1 1946. szeptember 21-én Párizsból telefonsürgöny útján „Igen sürgős!" jelzéssel — kommüniké tervezet formájában — megküldték Budapestre a szeptember 12-i „Megállapodás" szövegét.3 2 A sürgöny szerint: „A jugoszláv békedelegáció
