Századok – 1996

Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525

BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1539 Ferenczy László azt állította, hogy az ő kérésére gyűjtötte az adatokat Berend, s ezek az adatok hozzájárultak ahhoz, hogy az 1944. augusztus 7-én kinevezett Bonczos Miklós más szellemben vegye át a belügyminiszteri posztot.51 Valószínűtlennek tűnik, hogy a deportálások magyar irányítója egy rabbi segítségével szerzett volna a németekről adatokat. Hiszen lehettek jobb informátorai. Elképzelhető, hogy nem igaz ez az állítás, vagy az lehet egy magyarázat, hogy Ferenczy önmaga igazolására kérte fel Berendet erre a feladatra. Ferenczy ekkor lojális volt a magyar kormányhoz, s a zsidó ügyekben való „segítő szándékát" így akarta igazolni. Másrészt feltételezhető, hogy az akasztófa árnyékában magát is menteni akarta. A fővárosi zsidóság további sorsával a július 22-én megalakult megváltozott összetételű tanács foglalkozott tovább. Az országból német segítséggel kiszökött Freudiger Fülöp helyére Kahan-Frankl került, de hamarosan ő is távozott betegség címén. Török Sándor író, a kikeresztelkedett zsidók, az ún. konvertiták képviselője is lemondott. A megüresedett helyekre Stöckler Lajos és Boda Ernő került. A hagyományos vezetőség még mindig a helyén maradt, Stöckler és Berend Béla képviselték az ellenzéket. Nemcsak ők támadják Sternéket, hanem addigi híveik is, akik szerint elpazarolták a hitközség vagyonát az Eichmann-kommandóra. Stern maga elbizonytalanodott, teret vesztett személyiséggé vált. Azzal vádolták őket, hogy félrevezették a zsidóságot azzal, hogy állandó engedelmességre intettek, illetve, hogy a deportálásokat a „kenyérmezei munkatáborba való átszállításnak" nevezték. A lázadó tanácstagok a németekkel való teljes szakítást követelték. Ebben a légkörben került sor Berend Béla cikkének megjelenésére a „Harc" című szélsőségesen antiszemita lapban, s kavarta fel újra a zsidó közvéleményt. 1944. július 29-én jelent meg a cikk Bosnyák Zoltán vezércikke után, s arra (is) reflektált, hogy Horthy ígéretet tett a keresztény egyházak vezetőinek, hogy a zsidó hitet elhagyók, a kikeresztelkedettek mentesülni fognak a legtöbb zsidóellenes intézkedés alól. Mindez már a deportálások leállítása után történt. Berend ugyanazt állította, mint a magyar szélsőjobboldal, hogy a kikeresztelkedés semmit sem változtat a zsidók helyzetén. Az írás abból a célból íródott, hogy megakadályozza a tömeges hitehagyást, s így a még egységes zsidóság ne gyengüljön tovább.52

A zsidóság egységben tartását a rabbitársak és a Tanács többi tagja is helyeselte. A pesti zsidóság fenyegető sorsa és a szlovákiai zsidóság példája — ahol a kikeresztelkedetteket nem vitték el — tette sürgetővé egy ilyen felvilágosító cikk megjelenését. Berend Béla segíteni akart azokon a zsidókon, akik hitükhöz hűek maradtak, azokon a kis zsidókon, akik összeköttetés hiányában vagy lelkiismereti okok miatt nem vállalták, nem tudták vállalni a kikeresztelkedést. Bár a főrabbi mindig ezen a véleményen volt, ő maga nem tett különbséget a kikeresztelkedett és a hithű zsidók között. Nem akadályozta azokat akik keresztlevélhez akartak jutni, sőt ő is szerzett körülbelül ezer darabot.5

3 A cikkel kapcsolatosan az első felmerült kérdés az volt, hogy miért a „Harc"ban, ebben a magyar „Stürmer"-ben jelent meg? A per során az Országos Rabbi