Századok – 1996

Közlemények - Munkácsi Krisztina: Berend Béla főrabbi népbírósági pere VI/1525

BEREND BÉLA FŐRABBI NÉPBÍRÓSÁGI PERE 1537 Berend besúgó tevékenységére bizonyítékok nincsenek. Maga Endre László is úgy nyilatkozott a Népügyészségen, hogy Berend Bélát nem ismeri, vele sohasem beszélt. A főrabbi soha nem végzett számára besúgó tevékenységet, így ezért anyagi ellenszolgáltatást nem kaphatott. Nem felel meg a valóságnak az, hogy Festetics Domonkos vagy Bosnyák Zoltán útján zsidóellenes adatokért fordult volna Berendhez, vagy hogy a Zsidó Tanácsról kért volna információkat. Hozzáfűzte még, hogy Berend Béla faji kérdésekben nem volt a tanítómestere sem.4

2 Horti László népfőügyészhelyettes azt állította, hogy közvetlenül a kivégzése előtt Endre mégis azt vallotta, hogy Berenddel kapcsolatban állt, a zsidókat érintő kérdésekről cseréltek eszmét.4

3

A magyarázatot abban lehet keresni, hogy Endrének esetleg ígértek valamit, a büntetése mérséklését, ha a főrabbi ellen vall. Számba vehető az a lehetőség is, hogy mivel már úgyis halálra ítélték, s neki vesztenivalója nem volt, ilyen vallomást tett. Ez utóbbi azért nem valószínű, mert az őt elítélő hatalomnak, ha már a legfontosabbat, életét nem mentheti meg, nem fog olyan vallomást tenni, amivel hozzásegíti egy másik ember elítéléséhez. Horti Lászlónak viszont nyomós érdeke fűződhetett ehhez az állításhoz, hiszen Berend esetleges felmentése az ügyész és a rendőrség kudarca is lett volna - mint ahogy az is lett. Endre korábbi vallomásának igazát pedig alátámaszthatja a többi háborús bűnös vallomása, akik szintén nem ismerték és nem álltak kapcsolatban Berend Bélával.4

4 Berend Béla is megírta magyarázatait az Endre-levelekhez. Legfőképpen arra helyezi a hangsúlyt, hogy a leveleket nem lehet 1946-os szemmel nézni, hiszen a történtek teljesen más követelményeket támasztottak az egyes emberekkel szemben. A levelek stílusáról szólva azt állítja, hogy a hóhér jóindulatát kellett megnyernie, tehát valódi érzelmeinek leplezésére kényszerült. A következőkkel támasztotta alá azt, hogy a levelek nem jelentettek hátrányos helyzetet a zsidóság egészére nézve:4

5 a.) Endre László 1946. február 18-án azt vallotta, hogy válaszra sem méltatta a leveleket. b.) A leveleket a Zsidókérdés-kutató Magyar Intézetben találták meg és nem a Belügyminisztérium irattárában. Ez azt jelenti, hogy ha a leveleket felhasználták volna a zsidóság ellen, akkor azok a Belügyminisztériumban lettek volna. c.) Ha neki vagy leveleinek köze lenne a zsidóság elleni intézkedésekhez, akkor arról Argalás Lajosnak — miniszteri tanácsos volt, a törvényelőkészítő osztályt vezette a Belügyminisztériumban — tudnia kellett volna. Argalás azt állította, hogy sem Berendnek, sem írásainak nincs köze a zsidóellenes intézkedésekhez. Ezt egyébként a levelek hangvétele, témája, szövege, s a szavak mögül kiérezhető tendenciája is igazolja. d.) A levelek az április 7-én kiadott 6163/1944. B.M. res. rendelet után érkeztek be. Ez azt bizonyítja, hogy Berend nem tudott arról, hogy mit terveznek a zsidósággal. Az „a" pont alatt szereplő állítás valóban igaz. A levélben szereplő elképzelésekből pedig csak a magyar hatóságok által kinevezett Tanács valósult meg.