Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
1490 GÁSPÁR FERENC vagyok és voltam különösen ebben a szomorú ügyben, nagyon meglepett és rendkívül kínosan érintett, annál is inkább, mert annyi támogatást és érdeklődést elvártam volna úgy a megmenekült bajtársaimtól, mint azok hozzátartozóitól, hogy akkor, amikor tragikus véget ért gyermekeiknek és bajtársaiknak gyilkosainak megbüntetéséért immár 2 év óta kitartóan, teljes odaadással harcolok... legalább annyit megtegyenek, hogy személyes megjelenésükkel minél többen adjanak kifejezést annak, hogy nem közömbös sem az ő, sem pedig egyetlen demokratikusan gondolkodó becsületes ember részére sem az, hogy az enyhe ítéleteiről alaposan ismert kalocsai népbíróság egy ügyben milyen ítéletet fog hozni. Elvártam volna és igen jól esett volna, ha a megmenekült bajtársak és a tragikus véget ért bajtársak hozzátartozói ha mással nem, legalább puszta megjelenésükkel támogatták volna lankadatlan és szívós munkámat."9 6 Az idézett részben Barna M. István szinte „vallomást tett" saját belső motivációjáról. A Kalocsán tartott tárgyalás után a kiskunhalasi vasutas és civil személyek ellen folyó per új fordulatot vett. Barna M. István 1947. jan. 25-én még úgy tudta, hogy nem sikerült elérni azt, hogy ezt az ügyet Budapesten tárgyalják le,9 7 és folytatására 1947. febr. 11-én ismét Kalocsán kerül sor. A fordulat abban áll, hogy a Hozzátartozói Csoport közbenjárása a bírósági tárgyalásnak Budapestre helyezése érdekében sikerrel járt. 1946. okt. 2-án Dr. Moskovics Arpádné — még a kalocsai tárgyalás előtt — a „194 meggyilkolt fiatal gyerek hozzátartozóinak nevében" beadványban kérte az Igazságügyminisztertől, hogy „... azok a Kiskunhalason letartóztatottak, akik résztvettek az 1944. október 11-én a 101/322. munkaszázad kivégzésében, s melyeket név szerint felsorolok, sürgősen a budapesti Népügyészségre hozassanak fel és ügyük itt tárgyaltassék... Kérésem indoklására felhozom, hogy úgy a századnak néhány megmaradt embere, valamint a szerencsétlenül jártak hozzátartozói mind budapesti lakosok, akikre a tanúzás szempontjából feltétlenül szükség van."98 Kérelmét dr. Moskovicsné 1946. dec. 11-én megismételte. A kérést — jórészt Barna M. István beszámolóira alapozva — többek között így indokolta: „A Kiskunhalason lefolytatott tárgyalás fasiszta szellemű közönségének, valamint a kirendelt védőügyvédeknek magatartása, stb. olyan légkört teremtett, amely az eddig terhelően vallott tanúvallomásoknak a vádlottak érdekében való megváltoztatásával az ítélet igazságosságát kétségessé teszi."99 Az Igazságügyminisztériumba referálásra felrendelt kalocsai népfőügyész megvédte a Kalocsai Népbíróságot, kijelentve: „... a kalocsai népbíróság a törvény keretei között a legteljesebb tárgyilagossággal tárgyalja az ügyet." A népfőügyész véleménye az volt, hogy „... a vád nincs kellően megalapozva..." kivéve Rajz Endre esetét.10 0 Az Igazságügyr.iinisztérium nevében dr. Bajor László min. tanácsos 1947. jan. 16-án levélben értesítette dr. Moskovicsnét, hogy „beadvány csak általánosságokat tartalmaz és így annak alapján nincs törvényes ok arra, hogy az ügyet az illetékes bíróságtói elvonjam..." Jan. 30-án dr. Bajor azt jegyezte fel az aktára, hogy dr. Moskovicsné személyesen is megjelent nála, akinek ő megmagyarázta: „... az Igazságügyminiszternek nincs joga más bíróságot kijelölni. Ezt csak a NOT teheti meg." Az aktán azonban az is olvasható, hogy ugyanekkor dr. Bajor érintkezésbe lépett a budapesti népfőügyésszel „... és felkértem őt arra, hogy a felek
