Századok – 1996
Közlemények - Gáspár Ferenc: A kiskunhalasi tragédia. (1944 okt. 11.) VI/1473
A KISKUNHALASI TRAGÉDIA (1944. OKT. 11.) 1485 katonák megérkeztek... a német katonák intettek a kocsiban lévő munkaszolgálatosoknak, azok leugráltak és hasra feküdtek és a földön lövöldözték le őket a német katonák... A német katonák nem puskákkal, hanem géppisztolyokkal voltak felfegyverkezve... 20-30 percig lehetett erős tűz, és után elcsendesedett. Ahogy kezdett csendesedni a lövöldözés, a német katonák puskatussal végignézték a halottakat és kezdték azokat összeszedni... Egy óra hosszat eltarthatott, amíg az élve maradt munkaszolgálatosok halott társaikat német kísérettel hurcolták a temető melletti úton... Az életben maradott munkaszolgálatosok le voltak vetkőzve, valószínűnek tartom, hogy a ruha lejött róluk, ahogy a halottakat hurcolták... Amikor a halottak szállítását befejezték, egy sorozatlövést hallottam az élőrakodó irányából és következtettem ebből, hogy kivégezték a még életben maradottakat is."7 4 Gaál Jenő ugyancsak MAV tiszt: „Egyetlen kivégzést láttam. Egy munkaszolgálatos kimerült már halott társának vonszolásában. A német katona, aki kísérte, egy husánggal ráütött a tarkójára úgy, hogy az elesett és a földön heverő munkaszolgálatost ezután a géppisztolyával tarkón lőtte. "7 5 Nagy Lajos, ugyancsak szolgálatban lévő vasutas mindehhez hozzáfűzte: „A látványtól valósággal rosszul lettem és bementem a raktárba."7 6 A vádlottaknak a vasútállomáson lefolyt mészárlásban játszott szerepéről a tárgyaláson kihallgatott tanúk szinte egyöntetűen azt vallották, hogy nem is látták őket a pályaudvaron, vagy ha ott tartózkodtak, nem voltak részesei semmiféle elítélendő cselekménynek. A korábban már említett Gaál Jenő szerint: „A vasutasok közül mindenki elítélte a németek tömegmészárlását... Nem hallottam azt sem, hogy a vádlottak közül valamelyik részt vett volna munkaszolgálatosok lemészárlásában."7 7 Megegyezett a tanúk véleménye abban is, hogy a tömeggyilkosságot kizárólag a német katonák követték el, a pályaudvaron lévő magyar katonáknak inkább pozitív szerepet tulajdonítottak. A már említett Hatházi László városi tűzoltó parancsnok említést is tett egy magyar katonatisztről, aki bele akart avatkozni az eseményekbe: „Az állomás vasút felőli oldala előtt egy magyar százados kezdett kicsit rendet teremteni, de utána mindjárt jöttek német katonák, SS-ek, egy Tigris páncélossal és a századost lelépésre kényszerítették. Kijelentette a magyar százados a dirigáló német őrnagynak, hogy Magyarország jogállam és nem lehet felelőtlenül gyilkolni. A német őrnagy mit sem törődött ezzel, leintette a magyar tisztet... A százados iparkodott mindenképpen segíteni, ahol csak lehetett és miután látta, hogy a német katonákkal nem bír, otthagyta az egészet és bement Kósa István vendéglőjének udvarába és magából kikelve a németek ellen, mosta meg magát..."7 8 A már idézett Vastag Pál MAV főtiszt, aki az „öreg pályaőrségről" tett említést, a továbbiakban még elmondta: „A magyar katonáknak jött még erősítés, de azok parancsnoka azon volt, hogy a tüzelést be kell szüntetni... Azonban nem volt egyetértés a magyar és német katonák között és a két parancsnok, ahogy azt az ablakból láttam, veszekedtek és úgy hiszem, utána a magyar katonák el is hagyták a pályatestet"79 Más tanúk vallomásából még az is kiderült, hogy az említett magyar katonatiszt a kiskunhalasi vasútállomás körül kordont állíttatott fel, amelybe az egyik vádlott, Rajz Endre a tiszt parancsára be is állt. A szóban forgó magyar katonatiszt szerepéről a Budapesti Népbíróság ítéletében ki is mondta: „... amikor bebizonyoso-
