Századok – 1996
Történeti irodalom - Spira György: Az újjáéledő Széchenyi vagy a legnagyobb magyar szatirikus (Ism.: Hermann Robert) V/1325
1325 TÖRTÉNETI IRODALOM elő, holott Budának van francia neve is: Bude. S meg kell hagyni, hogy teljesen következetesnek a német fordítás sem mondható: Kleinzell helyett ebben is Kiscell olvasható, s az Ofner melléknevet ebből is kiszorította a szörnyűséges „Budaer" szófacsarmány. Az efféle apró szépséghibákat nem azért teszem szóvá, hogy megmutassam, milyen ügyesen tudok csomót keresni a kákán is, hanem hogy a remélhető újabb kiadásokból valamennyi kigyomlálódjék. Ámbár nagy kérdés számomra, megérhet-e további kiadásokat a mai Magyarországon egy olyan könyv, amelynek négy számjegyű ára van. Mert bizony félek, hogy ilyen áron oda sem fog eljutni ez a nagyon értékes munka, ahol leginkább vennék hasznát: iskoláinkba. Hacsak segítségükre nem siet a Soros-alapítvány vagy más nagylelkű pártfogó. Spira György Spira György AZ ÚJJÁÉLEDŐ SZÉCHENYI VAGY A LEGNAGYOBB MAGYAR SZATIRIKUS Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1995. 72 o. Kifestőkönyv-alakű müvet forgathat az olvasó, címlapján egy, Sterio Károly vízfestménye alapján készült, naiv szemléletű litográfiával a Dunán csónakázó Széchenyiről. A színes külső meglehetősen szürke belsőt takar. A képek minősége sok kívánnivalót hagy maga után. Egy részüket mintha a televízió képernyőjéről fotózták volna, ami — televíziós műsor forgatókönyvéről lévén szó — még stílusosnak is tekinthető. Kár, hogy a kötet béltartalma alapján az olvasó a kiadó nevéből nem a „szép" jelzőre asszociál. Spira György — bevezetője szerint — a forgatókönyvet 1980-ban írta a Magyar Televízió részére. „Kidolgozását, mikor belevágtam, nehéz feladatnak ítéltem, de egyben vonzó feladatnak is, mert nem vagyok megelégedve a múltunk bemutatását célzó eddigi kísérletekkel (azokkal sem, amelyekben magam is közreműködtem), s úgy éreztem, végre lehetőségem lesz túllépni a szokványos megoldások keretein, méghozzá épp az általam legszerencsésebbnek gondolt irányban (...)" Spira György tehát örült, amikor a Magyar Televízió illetékesei kedvezően nyilatkoztak a kéziratról, ám az öröm korainak bizonyult: „a film elkészítését a televízió végül mégis elmellőzte". Spira György ezért döntött úgy, hogy a szöveget nyomtatásban teszi közzé, „hogy munkám, ha már képernyőre nem kerülhetett, legalább az érdeklődő olvasók lelki szeme előtt kelhessen életre". Spirának a kiadással sem volt szerencséje: a Széchenyi halálának 124. évfordulóján írott bevezető tanúsága szerint a szándék és a tett (avagy a tény) között több mint 11 év telt el. Miért nem lett a forgatókönyvből műsor, s miért kellett ennyit várni a megjelenésre? A hátoldalon található kiadói ajánlás szerint azért, mert a munka középpontjában az a Széchenyi áll, aki „az élete művét megkoronázó Önismeret, lapjain könyörtelen kritikával tette nevetség tárgyává a Habsburg-birodalomban a negyvennyolcas forradalmak eltiprása után kiépített Bach-rendszert. Márpedig a Kádár-rendszer sokban emlékeztetett a Bach-rendszerre. — Aki tehát elolvassa ezt a könyvet, nemcsak Széchenyi pályafutásáról kap számos új felismeréssel szolgáló képet, hanem sok tekintetben párhuzamot is vonhat a Bach-rendszer és a közelmúltbeli Magyarország viszonyai között". Azt a nemjóját, gondolhatja az olvasó. Új felismerések meg történelmi párhuzamok egy ilyen vékony kötetben. Ez bizony megéri a 680 forintot! Csakhogy, az olvasó aztán szemügyre veszi a Szerző portréja mellett található rövid irodalomjegyzéket, s arra jut, hogy a Szerző ott felsorolt főbb munkái — egyetlen kivétellel — a Kádár-rendszer időszakában jelentek meg, s közülük a forgatókönyv-írás időpontja körüli években négy is. így már kicsit kevésbé hiteles ez az „ellenállói" múlt. Lehet, hogy nem a munka feltételezett politikai mondanivalója volt az oka a megfilmesítés elmaradásának? Tovább gondolkodik az olvasó, s arra jut: 1981-ben mintha megjelent volna valami a döblingi Széchenyiről. Ha esetleg a szenvedelmes könyvgyűjtők fajtájába tartozik, megtalálhatja polcán Kosáry Domokos „Széchenyi Döblingben" című monográfiáját, ami egy évvel a forgatókönyv születése után részletesen tárgyalta a legnagyobb magyar ottani munkásságát meg a Bach-rendszert is. Hiába, az ördög a részletekben lakozik, nem az ajánló szövegekben.
