Századok – 1996

Beszámoló - Konferencia az elitről (Müller Rolf) V/1307

BESZÁMOLÓ 1307 mégis megáldotta egy zsidó nő és egy keresztény férfi házasságát.) A recepciós törvényjavaslat eredeti formulája tartalmazta, hogy keresztény felekezetről át lehessen térni izraelita felekezetre, s épp e pont miatt bukott meg előszőr az országgyűlésben. A gordiuszinak tűnő csomót végül a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény zárórendelkezése vágta át: lehetségesnek tartva minden bevett vallásfelekezetre való áttérést (s a recepció révén a zsidó felekezet is bevett lett), kimondatlanul is biztosítja a zsidó felekezetre való áttérés lehetőségét. A recepció az elfogadását követően terebélyesedett ki; paradox módon 1926-ra, a felsőházi képviselet révén vált teljessé. A konferencia utolsó előadója, Kósa László tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE) a református egyház szemszögéből vizsgálta meg az egyházpolitikai törvényeket. Megállapította, hogy a vallásügyi törvényhozást protestáns oldalról nem egyháztörténeti eseményként értelmezték, hanem az állam és az ultramontán katolicizmus közötti harcként, amiben a protestantizmus csak állampolgári szinten érdekelt. Éppen ezért sem az 1891-93 között ülésező II. egyetemes zsinat, sem a konvent nem tárgyalta a kérdést. A közvéleményt, a politikai élet református résztvevőit viszont foglalkoztatta az aktuális törvényhozás. Állásfoglalásaikra jellemző, hogy a vallásügyi törvényeket jogtörténeti fejlődésnek, a polgári állam és az egyház közötti viszony rendezésének szükségszerű állomásaként fogták föl. A liberális szellemű vallásügyi törvények visszahatottak a református egyház belső életére: liberális irányba tolták az egyház belső szabályozását. A délutáni ülésszak elnöke, Izsák Lajos egyetemi tanár (ELTE) zárszavában kiemelte, hogy az 1894-95-ben meghozott egyházpolitikai törvények a dinamikusan fejlődő magyar polgári társadalom olyan jogszabályai, amelyek nemcsak megfeleltek a kor európai elvárásainak, hanem annak élvonalához tartoztak. Balogh Margit KONFERENCIA AZ ELITRŐL 1996. április 26-27-én az ELTE Egyetemi Színpadán, a KLTE történész hallgatóinak Eötvös-köre, az ELTE ÁJTK Politológia Tudományos Diákkörének és Bibó Szakkollégiumának hallgatói konferenciát szerveztek a magyar elitről. A két napos rendezvényen a tárgykör ismert kutatói és a hazai elit prominens képviselői az elitkutatás fontos kérdéseit vitatták meg. A megnyitó után A magyar elit kialakulása és történeti tagolódása című szekcióban elsőként Veliky János történész tartott előadást. A reformkorral kezdődő fejlődéstörténeti áttekintésében felvázolta a hazai elit teljesítményének változását. Kifejtette, hogy a reformkorban a társadalom legalább annyira válságban volt, mint ma. A jogi pozíciók bizonytalanná váltak, a gazdaság, hasonlóan a mai viszonyokhoz, nem működött, és a társadalmi csoportok együttműködési képességeivel is komoly gondok voltak. De a válság ellenére, mégis ekkor születtek meg a polgári átalakulás legjelesebb szellemi és kulturális teljesítményei. Az elitről megállapítható, hogy nagy szerepe volt a társadalom helyzetének felmérésében és azoknak a terápiáknak a kidolgozásában, amelyek e gondok megoldásához