Századok – 1996
Közlemények - Gángó Gábor: Thiers; Engels és a kereszténység szelleme. Eötvös József a pauperizmusról I/129
Gángó Gábor THIERS, ENGELS ÉS A KERESZTÉNYSÉG SZELLEME Eötvös József a pauperizmusról A gazdaságtudomány kérdései kétségkívül nem álltak annyira Eötvös kutatásainak előterében, mint amennyire ez a Habsburg-birodalom szellemi elitjét a múlt században általánosan jellemezte.1 Ennek ellenére Eötvöst számos elfoglaltsága közepette folyamatosan foglalkoztatta a közgazdaságtan: nyomtatásban megjelent műveinek tanúsága szerint elsősorban a birodalmi keretek között létrejövő szabadpiaci gazdálkodás megteremtésének lehetőségei, illetőleg a gazdasági viszonyok társadalmi következményei keltették fel érdeklődését. Ez irányú nézeteinek majdani rendszeres összegzése során tekintettel kell lenni könyvtári hagyatékában fellelhető gazdasági tárgyú olvasmányaira2 éppúgy, mint a negyvenes években keletkezett két idevágó írására. Az egyik nagy tanulmánya, a Szegénység Irlandban (1840), a másik pedig A nyomor és óvszerei (1847) című cikksorozata. E szövegek — nyíltan vagy allegorikusán — a Monarchiában uralkodó viszonyokról szólnak: a gazdasági elmaradottságot kritizálják, és kizárólag a parasztság létfeltételeit, illetve ezen keresztül a mezőgazdaság modernizálásának kérdéseit érintik. Újra kell majd olvasni Eötvös folyóiratának, a Politikai Hetilapnak gazdasági tárgyú cikkeit is, melyek két évtizeddel később születtek: Eötvös nem publikált ugyan e témában, irányító szerepe, a hozzá közel álló, fiatalabb munkatársakra gyakorolt hatása azonban kétségtelen.3 A jelen írás és a hozzá tartozó szövegközlés Eötvös gazdasági kérdéseket fejtegető műveinek sorát kívánja növelni egy kiadatlan, bár nem teljesen ismeretlen4 német nyelvű kézirat magyar fordításának közzétételével. E kézirat számos új elemmel gazdagítja ismereteinket Eötvösnek a szegénységet illető nézeteiről. Ugyanis nem a korábbi művekben fölvetett problémákhoz kapcsolódik, hanem az ipari munkásság életkörülményeit veszi szemügyre, és így Eötvös forradalom utáni állambölcseletének mindeddig fel nem tárt területére vezet el. A nyomtatott, illetve a modern kiadásban már hozzáférhető kéziratos művek a nacionálliberaüzmus kritikáját adják, vagy a nemzetállami és birodalmi keretek között az egyéni és kollektív szabadságjogok érvényesíthetőségének határait kutatják. Ezzel szemben a Pauperizmus а liberális gazdaságpolitika — a szabad verseny — legsúlyosabb árnyoldalának, a tömeges elszegényedésnek okait tálja fel, és orvoslásának lehetséges módjait kívánja megmutatni. Amikor Eötvös 1850 táján a témához közelít, annak már jelentős európai irodalma van. A pauperizmussal foglalkozó könyvek, röpiratok sora a negyvenes években szaporodik meg, elsősorban francia és német nyelvterületen. A legfontosabb kérdések, melyekre e művek választ kívánnak adni, a következők: át kell-e vennie a hivatalos
