Századok – 1996
Figyelő - Anderle Ádám: Spanyol bevándorlók Latin-Amerikában a 19. és 20. században V/1296
FIGYELŐ 1301 dította a korábbi Mexikó csaknem felét, a rio Bravo határfolyó lett, nyugati partvidéke pedig része az USA-ban kibontakozó kapitalista nekilendülésnek. E régió sokat profitált határhelyzetéből. Az 1850-60-as években a Reforma háborúi idején az USA-ból történő szállítások (fegyver, élelmiszer) fő haszonélvezője. Hatalmas vagyonok azonban az USA-polgárháború idején születtek, amikor a déli ültetvényes államok, kikötőik blokádja miatt Mexikón keresztül kereskedtek Európával. Matamores, Monterrey, Veracruz, Tampico ekkor kerülnek a világgazdaság fő áramába. A déli államok gyapotexportja ezeken keresztül — Havanna érintésével — indult Európába, s ugyanúgy érkezett a déli rabszolgaállamokba az európai import. A felhalmozott kereskedőtőke azután befektetésre került: Monterreyben modem fém- és feldolgozóipar született, La Laguna térségében pedig a gyapotültetvények expanzióját láthatjuk, mely a déli államok gyapottermelésének polgárháboi'ú alatti kínjait használta ki. Az így született tőkék egy része a spanyol bevándorlóké — hogy Garcia Lópezre utaljunk vissza —, amely azután az Ibériai-fészigeten csatornázódott be a gazdaságba. Mario Cerutti szerint ez főképpeii a mexikói forradalom idején zajlott le, tekintettel arra, hogy a forradalmi tábor az észak-amerikaiak mellett a spanyolokra tekintett fő ellenségként, akiket a gyűlölt diktátor, Porfirio Diaz kegyeltjeinek tartott. Alighanem igaza van Ceruttinak abban, amikor azt veti fel könyve végén: a visszatért spanyolok esetében nemcsak a hozott és befektetett tőkét kell számításba venni, de azt a modern kapitalista mentalitást is, amit magukkal vittek és meghonosítottak Hispániában. Azt hisszük, ez nemcsak a mexikói példa esetén van így. Magunk hozzátennénk ehhez azonban egy másik általánosító megjegyzést is - tekintettel arra, hogy a spanyol kivándorlók döntő része az éppen ekkor születő spanyolországi kisnemzetekhez tartozott. A galíciai esetről adott kutatások alapján — melyek a kubai gallego közösség hatalmas, konkrét hozzájárulását mutatják be — a gallego nemzettudat formálódásában (gallego-nyelvű könyvkiadás, folyóiratok indítása, iskolaépítési mozgalom Galíciában kubai-gallego pénzből stb.) játszott szerepüket kell kiemelni; ezt a szerepet a baszk és a katalán esetben is érdemes lenne számbavenni és kutatni - különösen 1939 után, amikor Franco diktatúrája durva represszióval törölt el minden „másságot" Spanyolországban. Ugyanígy komolyan elemezni kellene a spanyol bevándorlók integrálódásának, asszimilációjának folyamatát is. Lehetne még sorolni kérdéseinket vagy hiányérzetünket, ám egy éppen elindult sorozat esetében ezzel még várni illik. Annál is inkább, mert az Archivo de Indiános igen perspektivikus programot képvisel. Ebben a nyaranta szervezett nemzetközi szemináriumok7 érdemelnek említést, ahol az emigráció-kutatás általános, egyetemes történeti kérdései is helyet kapnak, elmélyítve-szélesítve a hazai-spanyol kutatók problémaérzékenységét is. * „Kormányozni annyi, mint telepíteni" („gobernar es poblar") írta a nagy argentin államférfi, Alberdi a múlt század közepén. Tény, hogy minden latin-amerikai
