Századok – 1996

Kisebb cikkek - Kádár Judit: Michael Joseph Quin találkozása Széchenyi Istvánnal az Al-Dunán V/1277

KISEBB CIKKEK 1279 ellovagol a Vaskapuig, hátha találkozik útközben a karavánnal. Mivel ez hiú re­ménynek bizonyult, elment Orsovára, ahol a felfogadott összes ökröt és férfit mély álomba merülve találta! Saját maga fogta be az ökröket a szekerek elé, és megvárta amíg végre az egész csapat el­indul. A havasalföldiek lustasága rendít­hetetlen. Ha a gróf, szerencsére, utánuk nem néz, akár egy hétig is Orsován ma­radtak voLna. Poggyászunkat újra fölrakattuk a ha­jóra, s másnap délben a lehető legnagyobb örömmel indultunk útnak Gladováról. Mivel a Duna szintje rendkívül alacsony volt, Traianus hídjáig csak igen lassan haladhattunk, onnét a folyó már mélyült. A gróf megmutatta a Balkán-hegység ki­emelkedőbb csúcsait: a messze távolban kék párának látszottak az égen. A vidék a folyó mindkét partján teljesen megmű­veletlennek tűnt. Lankás hegyek alkotják, amelyek, ha majd felszántják őket, busá­san megfizetik földműveseik fáradozását. A füvet kiégette a hosszan tartó szárazság: hét vagy nyolc hónapja csak zápor eshe­tett. Tavasszal az élénkzöld ruhát öltő hegyek látványa csodálatos lehet. De még így is, a Duna minden egyes kanyarula­tánál —és ezek a kanyarulatok megszám­lálhatatlanok — a táj csupaszon és kiet­lenül is újabb és újabb látnivalóval lepett meg. A déli nap tüzének kitett havasalföldi part különösen alkalmasnak látszik a sző­lőművelésre. De az egész országot régóta az anarchia uralja, s a Magyarországra menekült emberek csak mostanában kez­denek visszatérni. Lakóhelyeiket még mindig a lehető legegyszerűbb módon és átmeneti jelleggel építik, mert nem bíznak a jelenlegi békés állapotok tartós fenn­maradásában. Ha a népesség megnő, ha életkörülményeik megjavulnak, ha szor­galmukat rend és törvény védi, s ha a portyázó seregek rablásaitól biztonság­ban érezhetik magukat — néhány év le­forgása alatt paradicsommá változtathat­ják az egész vidéket. A tőlünk jobbra eső szerb területen is nagy dolgok mehetnek végbe. A föld zsírosnak és porhanyósnak látszik, s a táj szépsége sem marad el a havasalföldié mögött. Néhány órányira Orsovától a Duna oly szeszélyesen kanyarog, hogy ismét Moldova felé veszi útját, s újra ugyanazok a hegyek bukkantak fel a láthatáron, a­melyek mellett korábban már elhalad­tunk. Ezek a hegyek északkeleti irányban szelik át Szerbiát, s ott olyan csoporto­zatot alkotnak, mint az Appenninek, rész­ben elválasztva így a fejedelemséget Bul­gáriától. Éjszakára Vervónál7 álltunk meg. Utunkat október 7-én hajnalban foly­tattuk, így korán Calafatba értünk. Itt három havasalföldi karanténtiszt csatla­kozott hozzánk, mivel a gróf a vidini pa­sánál szándékozott látogatást tenni. Még most is láthatók a sáncok maradványai, melyeknek szomszédságában komoly üt­közet folyt az utolsó orosz-török háború­ban,8 s amelyeket a törökök feldúltak. Az oroszok feltételezhetően nyolcezer em­bert vesztettek a csatában, bár a jelenté­sekben halálozásról nem esett szó. Bul­gária egyik fontos városa, Vidin innét le­nyűgöző látványt nyújt. A mecsetek fölött, a török városokra oly jellemző magas cip­rusok közt húsz minaret kiemelkedő, fehér tornyát számláltam meg. A szom­szédos síkságon több gyalogsági csapat ütött tábort. A sátraik felől hallatszó szüntelen zaj és az osztagok állandó csa­tarendbe állítása alapján a pasa vezény­lete alatt állhattak. Úgy látszott, a regi­menteket jól felfegyverezték, s teljesen tisztában vannak a számukra előírt had­mozdulatokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents