Századok – 1996

Kisebb cikkek - Kádár Judit: Michael Joseph Quin találkozása Széchenyi Istvánnal az Al-Dunán V/1277

KISEBB CIKKEK 1279 ellovagol a Vaskapuig, hátha találkozik útközben a karavánnal. Mivel ez hiú reménynek bizonyult, elment Orsovára, ahol a felfogadott összes ökröt és férfit mély álomba merülve találta! Saját maga fogta be az ökröket a szekerek elé, és megvárta amíg végre az egész csapat elindul. A havasalföldiek lustasága rendíthetetlen. Ha a gróf, szerencsére, utánuk nem néz, akár egy hétig is Orsován maradtak voLna. Poggyászunkat újra fölrakattuk a hajóra, s másnap délben a lehető legnagyobb örömmel indultunk útnak Gladováról. Mivel a Duna szintje rendkívül alacsony volt, Traianus hídjáig csak igen lassan haladhattunk, onnét a folyó már mélyült. A gróf megmutatta a Balkán-hegység kiemelkedőbb csúcsait: a messze távolban kék párának látszottak az égen. A vidék a folyó mindkét partján teljesen megműveletlennek tűnt. Lankás hegyek alkotják, amelyek, ha majd felszántják őket, busásan megfizetik földműveseik fáradozását. A füvet kiégette a hosszan tartó szárazság: hét vagy nyolc hónapja csak zápor eshetett. Tavasszal az élénkzöld ruhát öltő hegyek látványa csodálatos lehet. De még így is, a Duna minden egyes kanyarulatánál —és ezek a kanyarulatok megszámlálhatatlanok — a táj csupaszon és kietlenül is újabb és újabb látnivalóval lepett meg. A déli nap tüzének kitett havasalföldi part különösen alkalmasnak látszik a szőlőművelésre. De az egész országot régóta az anarchia uralja, s a Magyarországra menekült emberek csak mostanában kezdenek visszatérni. Lakóhelyeiket még mindig a lehető legegyszerűbb módon és átmeneti jelleggel építik, mert nem bíznak a jelenlegi békés állapotok tartós fennmaradásában. Ha a népesség megnő, ha életkörülményeik megjavulnak, ha szorgalmukat rend és törvény védi, s ha a portyázó seregek rablásaitól biztonságban érezhetik magukat — néhány év leforgása alatt paradicsommá változtathatják az egész vidéket. A tőlünk jobbra eső szerb területen is nagy dolgok mehetnek végbe. A föld zsírosnak és porhanyósnak látszik, s a táj szépsége sem marad el a havasalföldié mögött. Néhány órányira Orsovától a Duna oly szeszélyesen kanyarog, hogy ismét Moldova felé veszi útját, s újra ugyanazok a hegyek bukkantak fel a láthatáron, amelyek mellett korábban már elhaladtunk. Ezek a hegyek északkeleti irányban szelik át Szerbiát, s ott olyan csoportozatot alkotnak, mint az Appenninek, részben elválasztva így a fejedelemséget Bulgáriától. Éjszakára Vervónál7 álltunk meg. Utunkat október 7-én hajnalban folytattuk, így korán Calafatba értünk. Itt három havasalföldi karanténtiszt csatlakozott hozzánk, mivel a gróf a vidini pasánál szándékozott látogatást tenni. Még most is láthatók a sáncok maradványai, melyeknek szomszédságában komoly ütközet folyt az utolsó orosz-török háborúban,8

s amelyeket a törökök feldúltak. Az oroszok feltételezhetően nyolcezer embert vesztettek a csatában, bár a jelentésekben halálozásról nem esett szó. Bulgária egyik fontos városa, Vidin innét lenyűgöző látványt nyújt. A mecsetek fölött, a török városokra oly jellemző magas ciprusok közt húsz minaret kiemelkedő, fehér tornyát számláltam meg. A szomszédos síkságon több gyalogsági csapat ütött tábort. A sátraik felől hallatszó szüntelen zaj és az osztagok állandó csatarendbe állítása alapján a pasa vezénylete alatt állhattak. Úgy látszott, a regimenteket jól felfegyverezték, s teljesen tisztában vannak a számukra előírt hadmozdulatokkal.