Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
1266 S. LENGYEL MÁRTA - SPIRA GYÖRGY kozó feliratot intézett Schwarzenberghez, s ebben kivált az „alkotmány" 71. paragrafusa ellen emelt kifogást, mivel az kimondotta, hogy „a magyarországi királyság alkotmánya annyiban tartatik fen, hogy azon szabályok, mellyek ezen birodalmi alkotmánnyal nincsenek öszhangzásban, erejöket elvesztik".148 A bizottmány tagjainak az erejéből — vagy bátorságából — azonban nem tellett többre, mint annak megállapítására, hogy „a magyar alkotmány nagyobbik és fontosabbik része... nincs összhangzásban" az új birodalmi alkotmánnyal s ezért március 4-vel „a magyar alkotmány... érvénytelenítettnek tekintendő". Egyben kinyilvánították azt a reményüket, hogy „a végrehajtás során még lehetséges lesz emez oly nyerseknek rémlő ellentéteknek az enyhítése", s bejelentették, hogy „a dolgok ezen állapotában a bizottmány bár őszintén törekszik eleget tenni a legfelső utasításnak, munkája továbbfolytatása során nem... tudja magát a siker reményével" kecsegtetni s ezért önmaga feloszlatására készül.149 Mielőtt azonban ez ténylegesen megtörtént volna, a bizottmány még vagy két hétig együtt maradt, s kidolgozott egy terjedelmes előterjesztést, amely ismételten hangsúlyozta, hogy a birodalom egységének biztosítására a javaslattevők véleménye szerint is mindent meg kell tenni, de az egyes tartományok történelmi jogokon alapuló önkormányzatát ennek ellenére fenn kellene tartani.150 A Schwarzenberg-kormány viszont — mint Jósika eleve is bizonyosra vette15 1 — továbbra is hajthatatlanul ragaszkodott az oktrojált alkotmányban foglaltakhoz. így pedig Jósika továbbra sem szabadulhatott attól az aggodalomtól, hogy az oktrojált alkotmánnyal Schwarzenbergék csak „a rebellió bűnös vezéreinek szolgáltattak új eszközt a bújtogatásra",15 2 vagyis hogy „ebből az alkotmányműből a magyar forradalom fog új tápanyagot meríteni".15 3 Ettől fogva tehát semmi értelmét nem látta annak, hogy a következőkben is megpróbáljon hatást gyakorolni a kormánypolitikára. Legfeljebb azt igyekezett még kieszközölni, hogy ha már a kormány Magyarországnak semmiféle tényleges önkormányzati jogot nem óhajt biztosítani, legalább az egyes osztrák minisztériumokban létesítsenek a magyar ügyek intézésére hivatott különálló osztályokat. De még ezt sem tudta elérni,15 4 s ezért mindinkább felhagyott a mindennapi politikai tevékenységgel; még annak a legfelső utasításnak sem tett eleget, hogy legyen segítségére Weldennek a magyarországi polgári közigazgatás megszervezésében (amire amúgy sem nyílott lehetősége, mivel Weiden április végére az előrenyomuló honvédcsapatok elől már Magyarország nyugati határszéléig volt kénytelen hátrálni). így viszont maradt ideje arra, hogy egy 1849. július 2-án kelt hosszú levélben megírja Metternichnek, min ment át ő és Apponyi az előző esztendő végzetes márciusa óta,15 5 s végre papírra vesse mindazt, amit ama — számára oly rossz emlékű — hónap 13. és 14. napján Bécsben átélt.156
