Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
METTERNICH TÁVOZÁSA A KANCELLÁRI SZÉKBŐL 1263 Ferenc Józsefet). Az új uralkodó ugyanis alig négy hónappal trónra lépte után úgy rendelkezett, hogy Jósikát addig, amíg újból állami szolgálatba nem kerül, részesítsék évi hatezer forintnyi kegydíjban,13 4 vagyis korábbi kancellári fizetésének13 5 a felével azonos összegű járadékban. Majd azt is értésére adták a volt erdélyi kancellárnak, hogy a pénzsegélyt nem ajándékba fogja kapni: egy uralkodói kézirat néhány nap múlva már arra utasította, hogy tüstént utazzék Magyarországra s az ottani főhadszíntéren április eleje óta sorozatos vereségeket elszenvedő császári csapatok vezényletét egyidejűleg átvevő Ludwig Weiden báró táborszernagynak legyen segítségére az ország polgári kormányzatának a vitelében, mivel Jósika „kipróbált hű érzületétől" őfelsége ezzel kapcsolatban „megnyugtató eredményt" vár.136 Ez pedig Jósikát kis időre akár olyan reménnyel is eltölthette (volna), hogy rövidesen ismét megnyílik előtte a nyilvános politizálás lehetősége s azután megint legalább akkora súllyal szólhat majd bele a birodalom sorsának az alakításába, mint amekkorával egy évvel korábbi kényszerű visszavonulása előtt tehette ezt. Csakhogy közben kénytelen volt már átesni a következő csalódáson, amelyet alighanem az előzőeknél is nehezebben tudott megemészteni, még ha az újabb csapást nem mmősíthette is teljesen váratlannak. Az őszi hónapoktól fogva ugyanis egyre nyilvánvalóbbá kellett lennie előtte, hogy azoknak az osztrák politikusoknak a többsége, akikkel vállvetve küzd a magyar forradalom eltiprásáért, a forradalom reményebeli leverése után nem pontosan ugyanúgy tervezi megszabni Magyarország további sorsát és az országnak a birodalom keretei között elfoglalandó jövőbeli helyét, ahogyan ő, s ráadásul az udvar meg az új uralkodó is (aki elődjétől eltérően azon van, hogy a végső döntést minden fontos ügyben magának tartsa fenn137 ) alapjában véve ennek a többségnek a nézeteit tette magáéivá. Hiszen Jósika elgondolásainak a kiindulópontja az volt, hogy „az osztrák államegyüttest (Staatenkomplex) csakis a tartományok eszesen korlátozott és belügyeik vonatkozásában ősi intézményeik alapján álló önkormányzata, a Monarchia egészét illető ügyek összességének pedig nemkülönben eszesen abszolutisztikus központi vezetése mentheti meg a felbomlástól, idegenek gyámkodásától vagy évekig tartó belső zűrzavartól".138 Azt a véleményt azonban, hogy miközben helyreállítják a birodalom kormányzatának a magyai- forradalom által megingatott egységét, egyközpontúságát, aközben helyre kell állítani a birodalom keretei között egyesített tartományok — s köztük mindenekfölött Magyarország — arisztokratikus önkormányzatát is, a Jósika által reméltnél jóval szűkebb kör osztotta. Osztották persze a magyar Konzervatív Párt vele eszmerokonságban lévő vezérféríiai — az Apponyik, a Szőgyényk és elvbarátaik —-,139 s osztották a horvát aulikusok — a Kulmerek és Jellacicok — is,140 akiknek elsősorban magától értetődően Horvátország korábbi — Magyarországon belüli — autonómiájáéit vérzett a szívük. Az ellenforradalom osztrák hívei közül viszont vajmi kevesen vallottak hasonló nézeteket. Hasonló nézeteket vallott például Metternich, aki néhány nappal a magyar forradalom összeomlása után (amelyről akkor még nem értesült) azt írta Jósikának, hogy Magyarország szerinte nem olvasztható bele a közbirodalomba, meit „könnyelmű beolvasztások rossz gyümölcsöket teremnek". Ezért — fejtegette —
