Századok – 1996
Közlemények - S. Lengyel Márta – Spira György: Metternich távozása a kancellári székből egy magyar udvaronc leírásában V/1241
METTERNICH TÁVOZÁSA A KANCELLÁRI SZÉKBŐL 1245 kodót helyettesítő Lajos főhercegnek, hogy „minden baj okozójá"-t az „általánosan gyűlölt" kancellárban látják s ezért az ő elmozdítását követelik.27 Ugyanaznap este pedig már több főűri társaságban jósolgatták, hogy másnapra „elszabadul a pokol", „kitör a forradalom",2 8 sőt Esterházy Ferenc gróf együgyű hitvese, Sigray Felicia grófnő (aki arról volt nevezetes, hogy „nem mindig tudja, mit beszél") ezen az estén jónak látta magától a kancellár nejétől megtudakolni: - Hát igaz, hogy ti holnap eltávoztok? A Metternich-házaspárt azonban az efféle megnyilatkozások sem hozták ki a sodrából, s ebben alighanem döntő része volt a legfőbb udvari rendőri és könyvvizsgáló hivatal elnökének, Joseph Sedlnitzky grófnak, aki 11-én, teljesen magabiztosnak mutatkozva, kijelentette nekik, hogy „semmi sem fog történni", de ha mégis történik valami, ő akkor is gondoskodik majd az államkancellária megvédelmezéséről.29 Ha pedig Metternichet eszerint teljesen váratlanul érte a március 13-i forradalom kitörése, akkor semmi csodálatos nincs abban, hogy nemkülönben váratlanul érte ez Jósikát is. Amit maga sem rejthetett véka alá, mikor 13-án délelőtt 11 óra tájt az erdélyi kancelláriának a Vordere Schenkenstraße 48 alatti épületéből30 az államkancelláriának a Ballplatzon magasodó3 1 palotájába tartott s meglátta az alsó-ausztriai rendi gyűlés reformok kezdeményezésével kecsegtető legújabb ülésszakának megnyitása alkalmából a rendek herrengassei32 székháza felé özönlő emberek forradalmi jelszavakat harsogó sokezres tömegét, majd összetalálkozott a közelben, a Wallnerstraße egyik házában lakó s most hivatalhelyére, az erdélyi kancellária tőszomszédságában33 található magyar kancellária felé igyekvő magyar alkancellárral, Szőgyény Lászlóval, az pedig elképedve kérdezte tőle: - Quid ad hoc? Erre ugyanis ő, „ki a történhető mozgalmakra nézve mindeddig a leghitetlenebb volt", csupán annyit tudott válaszolni, hogy „meg nem foghatja, miként engedik ezt meg".3 4 Innen kezdve azonban kövessük magának Jósikának az elbeszélését, amely (magyar- fordításban) így hangzik: 1848. MÁRCIUS 13-14. A következő sorok nem adják ama végzetes napok történetét. Nemcsak azért, mert ehhez pillanatnyilag nem állanak rendelkezésemre a források; mindenekelőtt az események ok-okozati összefüggései azok, amelyek felderítését akkorra kell halasztani, amikor a még oly valószínű következtetések helyére is kritikailag megalapozott tényeket állíthatunk majd. Ezek csupán visszaemlékezések ama nagyszerű személyiség tartására, viselkedésére, szavaira, akinek a bukását az 1848-i forradalom vezérkara és aljanépe a béklyóiból kibontakozott szabadság' diadalaként ünnepelte, a csalódott jelenkor pedig megszégyenítve és némán a legnyomorúbb nigység és a legkorlátoltabb rövidlátás mindennél csúfosabban égető sebének ismeri el. Amit Metternich herceg akkoriban jelenlé-0 Wertheimer Ede az 1. jegyzetben hivatkozott publikációjából ezen a helyen elhagyta a Gesindel szót.
