Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

ZALA MEGYE ÖNKÉNTES ADÓZÓI (1845-1848) 1*1225 a keszthelyi Festeticsek is, akiknek pusztán csáktornyai uradalma közel 100.000 forintot jövedelmezett évente. A helyi politikai életben rendszeresen résztvevő, szerényebb vagyonú és jövedelmű mágnások általában a liberális ellenzékhez tartoztak. Az adózók között találjuk a szentgróti Batthyány Károly grófot, a szigligeti Puteány József bárót és a kustányi Schmiedegg Kálmán grófot. Batthyány szentgróti uradalmának jövedelmét 1835-ben 9.193, Puteány báró szigligeti bevételeit 4.165, végül Schmiedeggék kustányi jövedelmét 3.175 ezüstforintra becsülték. (Összehasonlításul: Széchenyi István zalai birtokainak — a pölöskei és szentgyörgyvári uradalomnak — jövedelmét mintegy 19.000 forintra becsülték ugyanekkor.) Batthyány Károly és Puteány József már az 1830-as évek közepétől a Deák Ferenc és Csány László nevével fémjelzett szabadelvű politizálás hívei és anyagi támogatói voltak. Csány legközelebbi baráti köréhez taitozott a kustányi birtokszomszéd, Schmiedegg József gróf is, akinek halála után Csány lett az özvegy páltfogója és fiának gyámapja. Schmiedegg grófné és fia (akik egyébként nem is Zalában, hanem a Somogy megyei Berkiben, egy jelentős uradalmi központban laktak) nyilván Csány hatására szegődtek az adózás hívévé.24 Azok között, akiket közép- és kisbirtokosként tüntettünk fel, három egyszerű köznemes mellett ott találjuk Deák Ferenc unokaöccsét (a Tolna megyei Pakson élő Jozefa nővérének fiát), Nemeskéri Kiss Eduárdot, aki Kehidán bérelt birtokán gazdálkodott, Zalabéri Horváth Eduard söjtöri birtokost, aki es. kir. kamarási címe ellenére korábban nem vállalt a megyében számottevő szerepet, és ott van három Vas megyében élő, Zalában csupán birtokló nemes, akik közül kettő, Orczy Ignác és Reiszig Alajos Zala megye táblabírája is egyben. Számukra azonban ez jobbára puszta cím, mert ha alkalmanként meg is jelentek Zalában, a megyei igazgatás vagy igazságszolgáltatás munkájában mái- nem vehettek részt. Reiszigről tudjuk viszont, hogy meggyőződéses liberális és a vasi ellenzék egyik hangadója volt; hevesen támadta pl. az adminisztrátori rendszert és Vas megye főispáni helyettesét.2

5 Zala liberális megyevezetése talán arra volt a legbüszkébb, hogy egy kisnemesi község, Aranyod közbirtokosai testületileg— minden helyben lakó családfő — csatlakoztak az adózókhoz. Valamennyien egyszeri! köznemesek voltak, hivatalt egyikük sem viselt, sőt négyen közülük — köztük egy özvegyasszony — nem tudtak még írni-olvasni sem. Közös nyilatkozatukat társuk, Takáts Elek írta és fogalmazta, vele beszélgethetett a Pesti Hírlap alkalmi tudósítója. Takáts állítása szerint csupán a lelkiismeretükre és igazságérzetükre hallgattak — senki másra — amikor aláírták a nyilatkozatot, és elsők akartak lenni „az adómentességrőli lemondásban". Ok csak azt tették önként, amit már rég tenniük kellett volna „a haza, a közjó iránt" - tette hozzá, és reményét fejezte ki, hogy példájukat a megye más közbirtokosai is követni fogják. A Pesti Hírlap szerkesztőségi megjegyzése szerint az aranyodiak „80-90 holddal bíró egyének" voltak, a valóságban azonban alig 10-20 holdnyi földbirtokkal rendelkeztek. Birtokuk éves jövedelmét 1835-ben általában 4-20 forintra becsülték, csupán a Sipos testvérek özvegy édesanyjának jövedelme közelítette meg a 60 forintot. Más politikai állásfoglalásukat nem ismeijük, és arról sem tudunk, hogy bármelyik liberális megyei vezetőhöz rokoni, baráti vagy hivatali kapcsolat fűzte volna őket. Elgondolkodtató viszont, hogy cse-