Századok – 1996

Közlemények - Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211

1222 MOLNÁR ANDRÁS önkéntes adófizetésre. (A Pesti Hírlap a március 9-én közzétett névsort két újabb tudósításban is kiegészítette, de még így sem közölte valamennyi zalai önkéntes adózó nevét.) Felajánlásuknak nem csupán az országban, de saját megyéjükben is kevés követője akadt. Zala megye 1845. május 26-i közgyűlésén heten, a július 14-i közgyűlésen ketten, majd augusztus 18-án öten csatlakoztak a mozgalomhoz. Több önkéntes adóvállalást a megye közgyűlési jegyzőkönyve nem rögzített, és a hiányosan fennmaradt adóalap-összeírások között is csupán két további személyre akadtunk, akik az első összeírás alkalmával léptek be az adózók táborába. Jelenlegi ismereteink szerint tehát a közteherviselés bevezetése előtt Zalában összesen 244 fő fizetett — elvileg legalábbis — önkéntes háziadót nemesi birtoka vagy jövedelme alapján.1

8 Az önkéntes adózók zalai névsora önmagában kevéssé értékelhető, mert pusztán neveket tartalmaz. Más, döntően levéltári forrásokkal összehasonlítva azonban nagy pontossággal meghatározható az illetők lakhelye, rangja, képzettsége és foglalkozása. Részben sikerült kideríteni életkorukat és éves jövedelmüket is, továbbá tetten érhetők bizonyos hierarchikus és családi kötődések. Mindezek alapján megközelítő pontossággal felvázolható és elemezhető az adóviselők zalai táborának társadalmi összetétele.1

9 Az önkéntes adózók létszáma a megye teljes nemesi férfilakosságával (családfők, fiúk és unokák) összevetve a következőképpen oszlott meg járásonként:2

0 4. táblázat •Járások nemes férfiak létszáma nemesek %-os aránya a járások között adózók létszáma adózók %-os aránya a járások között tapolcai 2786 27,4 38 15,6 szántói 1713 16,9 42 17,2 kapornaki 1932 9,0 62 25,4 egerszegi 1941 19,1 63 25,8 lövői 1484 14,6 25 10,2 muraközi 308 3,0 9 3,7 zalai településhez nem köthető --5 2,1 az egész megyében 10.164 100,0 244 100,0 A táblázatból kitűnik, hogy némileg eltérő arányt mutat a nemes férfiak és a nemesi adózók járásonkénti megoszlása. Legnagyobb eltérés a tapolcai járásban mutatkozik. Míg megyei méretekben mintegy 2,4 %-ra rúgott az adózó nemesek aránya, a legjelentősebb létszámú nemesi népességgel rendelkező tapolcai járásban ez az arány csak 1,3 % volt. Legnagyobb arányban a kapornaki és egerszegi járásban adóztak a nemesek (3,2 % mindkettőben). A csekély nemesi népességű mu raközi járásban is viszonylag magas, 2,9 % volt az adózók aránya, míg a szántói, főképp pedig a lövői járás adózóinak aránya elmaradt a megyei átlagtól (2,2 %, ill. 1,7 %). Ezek az eltérések alapvetően két okra vezethetők vissza: egyik a járások viszonylag eltérő birtokszerkezete, másik pedig az, hogy a megye tisztviselő-értelmisége (közülük került ki — mint a későbbiekben látni fogjuk — az önkéntes adózók zöme) bizonyos járásokban koncentrálódott. A hatalmas muraközi ura-