Századok – 1996
Közlemények - Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez V/1191
KÖLCSEY KÖVETI LEMONDÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1199 változtassák meg". A nádor ugyanaznap Kendét is jelentéstételre szólította fel. Az alispán, akit az örökváltság — és Kölcsey — megbuktatásában vállalt szerep miatt lelkifurdalás gyötörhetett, magától az érintettől kért tanácsot, mit válaszoljon. Kölcsey csak azt ismerte el, hogy mondta: követtársa s több barátja tudtával s egyezésével jött le, „...ez, s a küldetés között felette nagy a különbség". Kende óvatosan egyensúlyozva, de a válasz figyelembe vételével tette megjelentését. A nádor ugyan megerősítésnek vette ezt, s a Wesselényi ügyében eljáró fiskális (aki szintén nem látta a különbséget) is azt jelentette: a jelenlévők szinte mind megerősítették a kijelentés elhangoztát. Intézkedés azonban nem történt. Reviczky mindenesetre felszólította a királyi jogügyigazgatót, tegye kötelességét, ha Kölcsey a diétán mondandó búcsúbeszédében olyasmit mondana, ami a törvényekbe és a közrendbe ütközik.26 Annak, hogy a kormányzatot Kölcsey perbefogása ténylegesen foglalkoztatta volna, nincsen nyoma: önmagában a kijelentés miatt nehezen lehetett volna pert indítani, s arra szükség sem volt, hiszen Kölcsey, úgy tűnt, kikapcsolódott az országos politikából. Mindjárt lemondásának másnapján Wesselényiben felmerült, hogy barátját Biharban vagy a partium-beli Közép-Szolnokban kellene követté választatni. Kölcsey mindkét jelölést vállalta. A kormányzat erőfeszítései ellenére Biharban öt nap múlva visszahívták az egyik követet, a december 23-án sorra kertilt választáson azonban a Wesselényi támogatta Kölcsey csak 583 voksot szerzett, míg vetélytársa több mint 2000-et. Közép-Szolnok megyében megválasztása biztosnak látszott ugyan, az erdélyi országgyűlés január végén elrendelt feloszlatása miatt azonban nem jelenhetett meg Kolozsvárott. Szatmárban, az 1835. január végén sorra kerülő választáson Kölcsey végül is elvi okból nem vállalta a jelölést, mivel ugyanazt az utasítást kellett volna képviselnie, amely miatt lemondani kényszerült. Ezt követően — valahányszor csak egy követ lemondása szóba került — a kormányzat értesülése szerint több megyében is (Békés, Szabolcs, Ung, Zemplén) felmerült, hogy követté válasszák. A kormányzat minden alkalommal megtette az éppen szükséges lépéseket, de — úgy tűnik — a tervek egyetlen esetben sem öltöttek komoly formát. Bécsben a fenti esetekben tanúsított figyelemmel kísérték azt az 1834 júniusától költőnket is foglalkoztató elképzelést is, hogy Kölcseyt az Akadémia titkárává válasszák. Reviczky Döbrentey Gábor — nemkívánatosnak tekintett — újraválasztásánál is aggályosabbnak tartotta azt, hogy „a demagóg Kölcseyt ahhoz a lehetőséghez juttassák, hogy üzelmeit e tisztséggel takarózva még kiteijedtebb körben űzhesse". A kancellár, aki — Wesselényi Pozsonyból való távoltartása mellett — a választás meghiúsítása végett eszközölte ki az 1835. januári igazgatóválasztmányi gyűlés elhalasztását, 1835 augusztusában, az Akadémia közgyűlését megelőzően álláspontjához megszerezte a nádor és az uralkodó jóváhagyását is. A kormányzat azonban fölöslegesen aggódott: Kölcsey már 1835 januárjában eldöntötte, nem vállalja a titoknoki állást.2 7 Az iratok közlése során elhagytam a hiányjeleket, a rövidítéseket feloldottam, a kis- és nagybetűk írását és a központozást a maihoz közelítettem, ugyanakkor arra törekedtem, hogy a Kölcseyre jellemző nyelvállapotot megőrizzem. A törléseket, javításokat nem tüntettem fel.
