Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1175 A kritikus napokban azért Andrássy mégsem volt annyira nyugodt, mint ahogy azt utóbb feltüntette. Bármennyire is hitt ugyanis abban, hogy Bismarcknak nincsenek annexiós szándékai a Monarchiával szemben, azt is nagyon jól tudta, hogy a háborút nem csupán a területszerzési szándék motiválhatja. Az információk pedig éppen arról szóltak, hogy a kancellár a Monarchia elleni fellépésével a formálódó németellenes koalíciós gyűrűt akaija széttörni. Az orosz interveniáló szándékról értesülve különben miért táviratozta volna meg május 2-án a dalmáciai úton lévő Ferenc Józsefnek, hogy a kiszámíthatatlannak tűnő berlini politikával szemben bizonyos nyugalommal nézhetnek a közeli jövő elé, és hogy az uralkodó legalább az oroszokban biztos lehet.37

6

A válság lezárulása után az uralkodónak küldött értesítés pedig, hogy mi megkaptuk a békét, a németek a leckét,37

7

úgy hangzott, mint egy megkönnyebbült sóhajtás. Azt kell ezért gondolni, hogy Andrássy csak színlelte a nagy nyugodtságot, és a kritikus napokban ő sem volt teljesen mentes a Bismarckkal szembeni gyanakvástól. Csak ezzel a közelítéssel lehet feloldani azt az ellentmondást, hogy miközben megnyugtatta a franciákat, nemcsak tudomásul vette, hanem ösztönözte is a készülő orosz intervenciót,37

8

és azt sem kifogásolta, hogy az angolok is eljárjanak a német fővárosban.37

9 Andrássy, aki a válság során színlelt nyugalmával késztette csodálkozásra a Bécsbe akkreditált diplomatákat, az utolsó fázisban a kormányoknak is meglepetéssel szolgált. Amikor ugyanis május 9-én Londonból felszólítást kapott, hogy csatlakozzék a brit fellépéshez, elutasítóan válaszolt.38

0

Az elzárkózás indítékáról május 17-én, tehát már a válság lezárulása után azt írta a társulást szorgalmazó Beustnak, hogy fölösleges lett volna csatlakoznia, mert előre látta, hogy a három császár szövetsége, és különösképp II. Sándor és Ferenc József egyetértése amúgy is minden veszélyt elhárít.38

1

Nem utólagos szépítés volt ez, mert az utolsó napokban valóban így argumentált. Május 8-án azt írta Károlyinak, hogy a Monarchiának nem érdeke, hogy bármi módon beavatkozzék, mert ezt Oroszország a tradíciókból és az uralkodók közötti rokoni kapcsolatokból adódóan sokkal hatékonyabban megteheti,38

2

május 9-én pedig azt mondta Novikovnak, hogy az európai nyomáshoz való csatlakozásnak olyan színezete lenne, mintha a Monarchia a három császár szövetségének egyik tagállama ellen a kívülállókkal szövetkezne.38

3

Azt is jó érzékkel feltételezte, hogy az angolok és a franciák a krízist tulajdonképpen a császárok közötti egyetértés megbontására akarják felhasználni.38

4

Ez az óvatos, majdhogynem szkeptikus magatartás abból fakadt, hogy Andrássy 1875-ben másképp ítélte meg a nemzetközi helyzetet és a Monarchia lehetőséget, mint külügyminiszteri indulásakor, amikor még a közeli német-orosz szakításban és az angolokkal való szövetség megkötésében reménykedett. Az ítélet megváltozása karakterisztikusan kirajzolódik abból a levélből, amelyben Beustnak az angol-orosz-osztrák-magyar szövetség lehetőségét szóba hozó elgondolására válaszolt. Nem a közeli német-orosz szakításról volt már ebben szó, hanem arról, hogy a Németország és az Oroszország közötti viszály a házasságon belüli civódásra hasonlít, amely előáll és gyakran ismétlődik anélkül, hogy válásra vezetne, és nem az angol szövetség utáni vágyakozásról, hanem arról, hogy Angliának nem kevésbé van szüksége a Monarchiára, mint a Monarchiának Angliára.