Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
BISMARCK ÉS MAGYARORSZÁG 1871-1875 1167 A szerteágazó kortársi polémiához és a terjengős történeti irodalomhoz viszonyítva maga a Radowitz-misszió meglehetősen tartalmatlannak tűnik. Ha a hitelt nem érdemlő diplomáciai értesülésektől és a tudatos orosz dezinformációktól eltekintünk, nem marad más, mint a nézeteltérések tisztázására irányuló igyekezet, majd pedig az orosz viszonosság megnyerését célzó homályos tájékozódás. A küldetés első felében Radowitz, a német kancellár instrukcióinak megfelelően, a német álláspontot tolmácsolta a török-montenegrói incidens és a belgrádi protokoll-vita kapcsán, és az orosz-lengyel viszony alakulásával kapcsolatos német aggodalmakat jelezte. Jelentéseiben elégedetten nyilatkozott az orosz reagálásról: az orosz kancellár kész volt arra, hogy keleti megbízottjait a német diplomatákkal való együttműködésre utasítsa,31 0 a cár pedig, aki a két hatalom közötti legkisebb nézeteltérést is el akarta kerülni, határozottan cáfolta, hogy németellenes bázison ki akarnának egyezni a lengyelekkel.31 1 Bismarck korántsem volt ennyire elégedett: a lengyelekkel kapcsolatos gyanakvása a megnyugtató szavak ellenére sem múlt el, és a Keleten továbbra is hiányolta a viszonosságot.312 Radowitz az űjabb instrukcióknak megfelelően nagyobb határozottsággal lépett fel: újra szóbahozta a német sérelmeket és érzékeltette, hogy Németország egyenrangú partnere Oroszországnak,31 3 de ezzel küldetése eredeti célját ki is merítette. Ami ez után következett, nem volt benne az eredeti forgatókönyvben. Február végén ugyanis újra nyugtalanító hírek érkeztek Párizsból Berlinbe. Előbb nagyarányú francia bankjegy-kibocsátásról, majd tízezres nagyságrendű lóvásárlásról szóltak az információk, amit a német fővárosban a háborús készülődés jeleként értelmeztek. Ezek az újabb körülmények késztették Bismarckot arra, hogy Radowitzon keresztül jelezze Péterváron: Németországnak az Európát háborúval fenyegető Nyugat az érzékeny pontja, a béke legbiztosabb garanciája pedig az orosz szimpátiával kapcsolatos francia hiedelmek cáfolata lenne.31 4 A válasz, amit erre kapott, felért egy arculcsapással. Gorcsakov azt válaszolta, hogy kétségkívül meglévő francia szimpátiái nem befolyásolják politikáját, és a tapintat hiányának minősítette, hogy Franciaországot egyáltalán szóbahozták előtte.315 Aligha hihették ezek után Berlinben, hogy a kapcsolatokban mutatkozó feszültség csupán a megfelelő személyi kontaktus következménye. A Radowitz-misszió így ahelyett, hogy tisztázta volna, méginkább nyilvánvalóvá tette a nézeteltéréseket. * Berlinben és Pétervárott egyaránt hajlamosak voltak arra, hogy a németorosz viszonyban mutatkozó elhidegülést személyi okoknak: Gorcsakov hiúságának és Bismarck ingerlékenységének tudják be. Az államközi kapcsolatok alakulásában a politikusok indulatainak kétségkívül van némi szerepe — Erzsébet cárnő például a hétéves háború során azért csatlakozott a kaunitzi koalícióhoz, mert megharagudott Nagy Frigyesre —, de ennek a tényezőnek a szerepe soha nem elsődleges. Gorcsakov korábban is hiú volt, Bismarck pedig ingerlékeny, ennek ellenére Oroszország és Németország tíz éven át zavartalanul együttműködött. A kezdődő diszharmónia most sem szubjektív indítékokból származott, hanem abból, hogy az 1871-ben végbe ment átalakulás alapjában véve megváltoztatta a két hatalom pozícióját, valamint abból, hogy egyelőre egyik részről sem voltak
