Századok – 1996
Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105
A CSETNEK- PÉCSI VASGYÁR A REFORMKORBAN 115 kénytelen volt elállni. Kétségtelen nagyméretű volt Madarász kezdeményezése, de a közben jelentkező nehézségek miatt nagy lett annak bukása is. Érdemes ezért, történeti távlatból, vállalkozásának mérlegét megvonni. Madarász gyártásfejlesztő programját a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Pécsett megtartott hatodik gyűlésén ismertette, ahol Pécs város szerelmesének mutatkozott be. Jóllehet akkor még csak egy éve tartózkodott Pécsett, mégis igazi patriótaként nyilvánult meg, akit elbűvölt Pécs vidékének ásványgazdagsága, fabősége és gazdasági fejlődésének lendülete. A jövő nagy lehetőségét, másokkal együtt, ő is a terület szénvagyonának hasznosításában vélte felfedezni, elsősorban erre építette fel gyáralapítási terveit. Anyagbősége és piaci fejlődése alapján úgy ítélte meg, hogy „Pécs gyárvidéknek teremtett hely".4 1 Aligha lehet kétségbe vonni Madarász Pécs helyzetéről és lehetőségeiről alkotott képének helyességét, kortársai között nem ő az egyetlen, aki Pécs lehetőségeit ennyire kedvezőnek ítéli meg. Ez a kép reálisnak elfogadható felmérésen alapult. Hogy még sem sikerült Madarásznak nagy tervét megvalósítania, annak az a magyarázata, hogy Madarászt elragadta a reformkor láza, reális helyzetfelmérése köré romantikus álmokat szőtt, és arányaikban elhibázott lépésekre szánta el magát. Pécs város századforduló körüli iparosodásával Ruzsás Lajos foglalkozott, aki a harmincas-negyvenes évtizedre számos manufaktúra keletkezéséről ad számot, de azt is megállapítja, hogy a megalakult manufaktúrák egy része rendre tönkre is ment. A sikertelenség okát ő abban látja, hogy a manufaktúrák létesítőinek nem volt innovatív tapasztalata.4 2 Ez a megállapítása Madarászra is találó. Ha helyesen mérte is fel Pécs és vidéke lehetőségeit, annak hasznosítását túl egyszerűnek ítélte, arányainak mérlegelésében messze elvetette a sulykot. Aránytévesztését — távlatból visszapillantva — főképpen a következő területeken lehet nyomon követni: Helyesen ismerte fel, hogy Pécs piacközpont és körzetében a vasigény növekedésével lehet számolni. Nem gondolt azonban arra, hogy a terület piacán már más vasgyártó érdekeltség jelen van és a kereslet bővülésére az is a kínálat növelésével válaszol, ezért újabb gyártónak csak kiszorítással lehet teret nyerni. A gyártelepítéssel egyidőben ezért a versenybe lépéssel és a versenyképesség megteremtésével is számolni kell, ami viszont idő- és tőkeigényes folyamat, és nagy alkalmazkodó képességet igényel. A 40 ezer bécsi mázsányi nyersvasból előállított késztermék elhelyezésére csak akkor lehetett volna számítani, ha valami új, nagy vasfogyasztót — vasútépítőt, hajóépítőt, vagy hadfelszerelésgyártót — sikerül a vevőkörbe bekapcsolni. Ilyent azonban Madarásznak nem sikerült felhajtania. Lemezsort telepített például, de nem világos, hogy a lemez elhelyezésére milyen lehetőséget látott Baranyában, ha nem sikerült hajógyártó kapcsolatot kiépítenie. Ha tehát jogosan számolt is a piac bővülésével, a bővülés ütemét, annak időbeli lefolyását és a belépés lehetőségét nem mérte fel elég körültekintően. A létesítés és üzembe állítás költségeinek megítélésében is elszámította magát, a fejlesztés pénzigényét alábecsülte. A 200 ezer Pit alapító tőke a telepítéshez sem volt elég, azonkívül pénzt kellett volna biztosítania a forgóeszközképzéshez, sőt még az üzembe helyezési zavarok és módosítgatások költségeivel is számolnia
