Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1160 DIÓSZEGI ISTVÁN tésre talált.24 5 A harmonikusnak mondható kapcsolatokra Ferenc József pétervári utazása vetett némi árnyékot. Osztrák konzervatív körökben hajlottak arra, hogy, amint ez Langenau feljegyzéseiből is kitűnik, az utazást úgy értelmezzék, mint a Németországgal szembeni emancipációt,246 és ez a nézet a bécsi konzervatívklerikális sajtóban is kifejezést kapott.24 7 A német sajtó viszont, és ebben az Augsburger Allgemeine Zeitung vitte a vezérszólamot, gorombán figyelmeztetett a ira, hogy a Monarchia meg ne kísérelje elválasztani Németországot Oroszországtól.248 Az osztrák-magyar szándékokkal kapcsolatos gyanakvást Reuß jelentése is alátámasztotta. A pétervári nagykövet, amint azt magyar nemzetiségi politikai öszszefüggésében már említettük, 1874. január 18-án azzal a nyugtalanító információval szolgált, hogy Andrássy az orosz kancellárral való tárgyalása során Ausztria német bekebelezéséről úgy beszélt, mint nem kizárható lehetőségről.249 A pétervári nagykövet értesülései azonban más vonatkozásban nem voltak ilyen riasztóak. Gorcsakov elmondta neki, hogy az Andrássyval folytatott eszmecsere csak megerősítette őt korábban kialakított kedvező véleményében, de azt is, hogy figyelmeztette az osztrák-magyar külügyminisztert: a Monarchia balkáni teijeszkedését, vagy a törökellenes mozgalmak felkarolását Fétervárott oknak tekintik a szakításra. Andrássy az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok bécsi megítéléséről hasonlóképp kedvező, és német szempontból tulajdonképpen közömbös információkkal szolgált. Hogy az 1872-es berlini találkozó óta semmi olyan nem történt, ami árnyékot vethetne a két hatalom kapcsolatára, hogy benyomása szerint az orosz kormány őszintén törekszik a jóviszonyra, és hogy ez leginkább a Keleten érezhető, ahol korábban állandóan huzakodtak. Andrássy azt is elégedetten állapította meg, hogy az oroszok nem támogatják többé a Monarchia ellen irányuló különböző szláv törekvéseket. Mindamellett Andrássy kijelentette, hogy bár számára az Oroszországgal való jó kapcsolat nagyon fontos, ő továbbra is a három hatalom változatlan összetartozásának tulajdonít legnagyobb jelentőséget.250 A diplomaták, ha egymással tárgyalnak, többnyire szimulálnak vagy disszimulálnak: vagy azt akarják elhitetni, ami nincs vagy pedig létező dolgok nem létezéséről akarják meggyőzni a másikat. Andrássy azonban amikor a három hatalom összefogásának elsődlegességéről beszélt, kivételesen igazat mondhatott. Miután Németországot nem sikerült elválasztania Oroszországtól, a cári nagyhatalommal szembeni gyanakvása pedig nem szűnt meg, csak azt maradt számára, hogy elélje, hogy Németország és Oroszország ne kerüljön közelebb egymáshoz, mint az Osztrák-Magyar Monarchiához.25 1 Ez pedig teljesen Bismarck szájaíze szerint való volt, mert amint Hohenlohe hercegnek mondta, előnyösebb, ha a két szomszéd hatalom jóviszonyban van egymással, mintha Németországnak választania kellene közöttük.252 Alighanem ez lehet a magyarázata annak, hogy a birodalmi kancellár a Pétervárról érkező nem kifejezetten kedvező hűeket is kellő higgadtsággal fogadta. A német annexiós szándékkal kapcsolatos kijelentés persze hosszas magyarázkodásra késztette, de hogy azt, mint fenntebb már említettük, Andrássy magyar mivoltával és az erdélyi szászokkal hozta összefüggésbe, arra vallott, hogy a kijelentésnek nem tulajdonít nagypolitikai jelentőséget. Különben is természetesnek találta, hogy egy ilyen találkozón a Német Birodalom szándékaival kapcsolatos fenntartások hamarabb kifejezésre jutnak, mint egyébként, és
