Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1152 DIÓSZEGI ISTVÁN hogy magyarországi politikáját a szlávokra és a románokra építse.19 7 Beaumont tartózkodásában feltehetően az is kifejeződött, hogy a francia kormány nem tette magáévá ezt a javaslatot. A főkonzul elismerte, hogy a magyar kormány törődik a nemzetiségi oktatásüggyel és hogy tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, de jó érzékkel megállapította, hogy e magatartás mögött az a szándék húzódik meg, hogy a politikai szabadságjogok hiányát a vallásügy terén tett engedményekkel kompenzálja.198 A különböző társadalmi szervezetek részéről mutatkozó magyarosítási törekvések nem kerülték el figyelmét, de jelentéseiben arról is beszámolt, hogy a magyar kormánynál ezek a törekvések semmiféle támogatással sem találkoznak. A magyarosításról egyébként az volt a véleménye, hogy a magyar nyelv szinte kizárólagos használatával ezen a téren a magyarok már elérték az elérhetőt.19 9 A magyarosodás előrehaladásáról kialakított véleményét neves politikai és kulturális személyiségek eredeti nemzetiségének felemlegetésével illusztrálta, de példáit nem mindig választotta meg szakszerűen. Csak a kellő tájékozottság hiányának tudható be, hogy az Andrássy nemesi előnévben előforduló Csíkszereda helynevet rutén eredetűnek minősítette.20 0 Az 1874 tavaszán kidolgozott új megyebeosztást, amely pedig egyértelműen a magyar fennhatóság erősítését volt hivatva szolgálni, mint üdvös és szükségszerű intézkedést lelkesen üdvözölte, mondván, hogy a tervezet szakít a ma már értelmetlen hagyományokkal és eltakarítja a civilizáció útjában álló akadályokat. A tiltakozók, így a hátrányosan érintett erdélyi szászok mellett nem volt egyetlen szava sem.20 1 Külön érdekessége a dolognak, hogy Szapáry Gyula belügyminiszteri államtitkár, a tervezet kidolgozója, a főkonzulon keresztül felvilágosítást kért Franciaország adminisztratív beosztásáról, és a diplomáciai levelezés tanúsága szerint a szükséges információkat meg is kapta.20 2 Tartalmi reagálásról nincs szó a levélváltásban, de feltehető, hogy a párizsi kormány nem kifogásolta, hogy a magyarok a francia mintához igazodnak. Az erdélyi szász autonómia tervezett felszámolásáról, pontosabban ennek a német kormány általi fogadtatásáról Bismarck is véleményt nyilvánított. A kancellárt nem az osztrák és a német sajtóban megjelent, a szászok sorsa fölött sajnálkozó híradások késztették erre, hanem az államérdeket szem előtt tartó külpolitikai megfontolások. Ferenc József pétervári látogatása alkalmával, 1874 februárjában a pétervári német nagykövet ugyanis ennek az utazásnak az indítékairól olyan információkat szerzett, amelyek Berlin számára meghökkentőek lehettek. A nagykövethez eljutó információk szerint Andrássy a német külpolitika kiszámíthatatlanságával magyarázta ezt a Schweinitz tudomása szerint is majdnem mindenki által ellenzett utazást.203 Senki sem tudhatja, mondta állítólag az osztrák-magyar közös külügyminiszter, hogy nem jön el-e egyszer az az idő, amikor a Német Birodalom a nemzeti párt nyomására, vagy más okokból, nemcsak a német államok további egyesítésére érez majd késztetést, hanem arra is, hogy hatalmi szféráját az osztrák-németekre is kiterjessze. Az osztrák monarchia keletre való szorítása azonban Oroszország számára nem lehet kívánatos. A Monarchiának ezért rá kellett vennie Oroszországot, és ez történik a látogatás alkalmával, hogy a német kormánynál meglévő befolyását az ilyen eshetőség megakadályozására vesse latba.20 4
