Századok – 1996

Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105

A CSETNEK- PÉCSI VASGYÁR A REFORMKORBAN 113 f) A gyártelep tartozéka volt még a két kokszkemence, a téglaégető kemence és a szénbánya, amelyből 80 ezer mérő szenet jogosult a társaság, saját szükségletére, évente kitermelni.3

1 Nem találtunk sehol feljegyzés arról, hogy mikor sikerült a hengersort próbaképpen megforgatni, valószínűnek látszik, hogy a hengermű üzemszerűen sohasem dolgozott. Talán 1847 nyarán próbálkozhattak először hengerelni nem nagy sikerrel, mert a hengerlésről semmi tudósítás sincs, a kudarcot nyilván igyekeztek elhallgatni. Csupán arról értesülhetünk, hogy a gőzgép, mivel annak teljesítménye nem bizonyult elégnek, újabb és újabb módosításra szorult.3

2

Madarász az öntödében és gépműhelyben még 1846-ban sem vállalt külső munkát, ezeket a működőképes üzemeket továbbra is saját berendezéseinek gyártásával foglalkoztatta, amikor pedig pénzalapjai ismét kimerülőben voltak és külső megrendelésekre kényszerült, 1847 közepén gazdasági válság tört ki. Ekkor az ország régebbi üzemei is kénytelenek voltak korlátozni termelésüket, így Pécsett nemcsak az árutermelés nem indulhatott meg, hanem pénz hiányában a fejlesztő munka is elakadt. A társaság 1847 júniusában bérbe akaija adni a félkész gyárat, de a hirdetésekre nem jelentkezik bérlő. A bérbeadási hirdetmény szerint addig 265 ezer forintot fektettek a telepítésbe, de a befejezéshez további 50-60 ezer forintot kellett volna beruházni.3

3 Az 1848. év hozhatott volna javulást, ha a gyárat sikerül a hadigyártásba bekapcsolni. Madarász előleget remélve sietett szolgálatait a felelős magyar minisztériumnak felajánlani, s Kossuth utasítja is Batthyány Kázmér kormánybiztost, vegye fel a gyárral a kapcsolatot és kössön vele a gyártásra szerződést. Batthyány megbízottja azonban, a helyszíni szemle alkalmával, felkészületlennek találja az üzemet, így a kormánybiztos kénytelen Kossuthnak azt jelenteni, hogy a gyár nem alkalmas hadigyártásra. Egyébként Pécs és környéke a szabadságharc alatt korán a császáriak kezére került és Pécsett a fejlesztés is és a gyártás is hosszabb időn át szünetelt.34 Madarásznak, ilyen módon, a történelmi események sem kedveztek, de a szerencse egyébként is ellene fordult. A császáriak meghurcolták, gyára körül harcok alakultak ki és annak berendezéseit megrongálták, amikor pedig a szabadságharc után ismét próbálkozott a gyártással, kazánrobbanás bénította meg az üzemet. A részvényesek most már a pénzüket veszni látták, többségük Madarász ellen fordult, aki támogatás hiányában, 1853-ban kénytelen volt a további kísérletezgetést beszüntetni.3

5 Az elhagyott gyár gyors pusztulásnak indult. 1854-ben egy bécsi üzletember: Prick Vince ugyan kibérelte azt — eredetileg talán lerakatot akart itt létesíteni —, lényegében azonban a gyárteleppel semmit sem tudott kezdeni. Csupán Madarász nem tudott a bukásba belenyugodni, betársult Prick Vince mellé bérlőnek és 1857-ben újraélesztette a gyárat. A gépműhelyt, az öntödét és a kovácsműhelyt üzembe helyezte, s most már rendelés után is kénytelen volt nézni. Egy 1858-ban megjelent újságcikkben azzal dicsekszik, hogy egy eszéki gépész próbarendelésének kifogástalan teljesítésén annyira felbuzdult, hogy ezután teljes öntvényigényét Bécs helyett Pécsett elégíti ki.36

A helyreállításnak azonban ezek a próbálkozások már az utolsó fellángolásai voltak, amelyek arra futották csupán, hogy a letelepí-