Századok – 1996
Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117
1134 DIÓSZEGI ISTVÁN követnek, hogy Németországnak Elzász-Lotharingia annektálása miatt egyszerűen nincs választási lehetősége.8 1 Ferenc József kilátásba helyezett berlini látogatása német szemszögből nézve önmagában örvendetes esemény volt, hiszen a königgrätzi vesztes megjelenése a németországi változások végleges tudomásulvételét szimbolizálhatta. Berlinben ezt így is értelmezték, de azzal is tisztában voltak, hogy Ferenc József nem csupán a szimbolikus gesztus megtételéért szánta el magát az utazásra. Bismarck ezzel kapcsolatos fenntartásai adekvát módon tükröződnek Schweinitz megnyilatkozásaiban. A bécsi német nagykövet, amikor Andrássy április 17-én közölte vele az uralkodó utazási szándékát, rögtön azt válaszolta, hogy a kölcsönös közeledés útján megteendő minden újabb lépésnek az az előfeltétele, hogy ne vetüljön árnyék a német-orosz kapcsolatokra.82 Egy hónappal később, amikor arról jelentett, hogy Ferenc József előreláthatólag szeptember 6-án érkezik majd Berlinbe, beszámolt arról, hogy Bécsben túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a látogatásnak. Mint írta, Andrássy is túlbecsüli e lépés jelentőségét, és meg kellett mondania a közös külügyminiszternek, hogy Ferenc József járt mái- egyszer Berlinben.8 3 Károlyi is abban összegezte a látogatás várható fogadtatásával kapcsolatos benyomásait, hogy a tárgyalások aligha vezethetnek majd másra, mint a keleti kérdéssel kapcsolatosan jóindulatú német semlegesség kinyilvánítására, amit német-francia háború esetére természetesen hasonló kötelezettség vállalással kell viszonozni, de valódi védelmi szövetség megkötésére a jelenlegi körülmények között nem lehet számítani.8 4 Hogy Ferenc József és II. Vilmos találkozása ebben a tekintetben milyen eredményre vezetett volna, végül is eldöntetlen kérdés maradt. Ignatyev konstantinápolyi orosz követ július 11-én Radowitz-cal, német kollégájával beszélgetve azt állította, hogy pétervári politikai körökben semmi nyugtalanítót nem találnak Ferenc József berlini látogatásában. A néhány orosz újságban mutatkozó elutasító hangvétel is csupán abból fakadt, hogy a magyar lapok a látogatást úgy állították be, mint az Oroszország elleni demonstrációt.8 5 Az egyébként jól informált Ignatyev azonban alaposan tévedett. Az orosz cár nagyon is nyugtalankodott a tervezett kettős randevú miatt, és július 15-én egyenesen megkérdezte a pétervári német nagykövetet, hogy nem látnák-e őt is szívesen Berlinben? Reuß a váratlan kérdést értelmezve azt írta, hogy a cár nem akarja, hogy legjobb barátja egy harmadikkal tárgyaljon, miközben ő az ajtó előtt várakozik.86 Bismarck eléggé kelletlenül reagált a cár önmeghívására, mondván, hogy a hármas találkozó alkalmas lesz arra, hogy elbátortalanítsa a háborúra spekuláló elemeket, és hogy visszafogja Gorcsakov buzgóságát a római és a lengyel kérdésben.8 7 De a birodalmi kancellár azt is felfogta, hogy így mentesül attól a kényelmetlenségtől, ami az osztrák-magyar szövetségi ajánlat újabb visszautasításából adódna. Ennek megfelelően II. Sándor üzenetet kapott, hogy szívesen látják Berlinben, Ferenc József pedig értesítést, hogy oda az orosz cárt is meghívták.8 8 A váratlan fordulat Bécsben érthető módon nagy zavart keltett. A berlini utazásnak az udvari és a katonai körökben így is sok ellenzője volt, és a hármas találkozó végképp nem kecsegtetett sikerrel. Schweinitz azt írta, Ferenc József számára a cárral való találkozás sem személyi, sem politikai tekintetben nem
