Századok – 1996

Tanulmányok - Diószegi István: Bismarck és Magyarország 1871–1875 V/1117

1126 DIÓSZEGI ISTVÁN bekezdés sem volt igazán bírálat. Hogy nagyon jól beszél, de nem ír elég jól, és hogy saját hangját jobban szereti hallatni, mint másokra odafigyelni. így lehetett ezzel akkor, és így van ma is minden államférfi, akit a siker elkapatott, márpedig Schweinitz szerint Andrássyt a szerencse elkényeztette, honfitársai pedig istenítették. Hízelgő és egyben szórakoztató jellemzés volt ez egészében véve, el is ütött a szokványos követi jelentésektől, a politikai ítélet azonban, ami-peclig fontosabb volt, nem hangzott ilyen kedvezően. Andrássy ambícióit érzékeltetendő Schweinitz emlékezetbe idézte, hogy a francia háború kezdetén a bécsi orosz ügyvivő megkérdezte tőle, hogy mit ígértek Ausztriának, hogy semleges maradjon, és hogy ő azt felelte: az életet. Úgy vélte most, hogy Andrássy ennyivel nem fog megelégedni, legalábbis tartósan nem. Hogy világosabb legyen, mire gondol, hozzátette még ehhez: minél engedékenyebbnek mutatkozik majd Andrássy a közép-európai politikában, annál inkább követelő lesz az ellenszolgáltatások tekintetében, mihelyt valamelyest biztonságban érzi magát.36 Andrássynak bizonyára voltak sejtései arról, hogy milyen kép él róla a diplomáciai köztudatban. Ezeket a Ballhausplatz-ra beérkező információk csak megerősítették. A pétervári osztrák-magyar ügyvivő például, tudván, hogy nem szolgál kellemes hírrel, kicsit restellkedve arról számolt be, hogy új főnökét a vezető orosz lapok kedvezőtlenül fogadták.3

7

Andrássy nem volt hivatásos diplomata, de felfogta, hogy az előítéletté rögzült vélemények korlátozzák majd mozgáslehetőségeit, ezért első feladatának az előítéletek eloszlatását tartotta. A kinevezését követő napokban sorra tárgyalt a külképviseletek vezetőivel, és minden alkalommal, a beszélgető partner elvárásait figyelembe véve, kifejtette külpolitikai programját. Elsőként, még Bécsbe költözése előtt, a pesti francia főkonzullal beszélt. Biztosította Castellane-t, hogy változatlanul rokonszenvezik Franciaországgal, és reméli, hogy Franciaország mielőbb betölti azt az űrt, amelyet maga után hagyott. Nem titkolta a főkonzul előtt, hogy szoros baráti kapcsolatokat akar Németországgal, de biztosította, hogy őrködni fog azon, hogy Ausztria-Magyarország ne váljon a porosz politika eszközévé. Oroszországgal kapcsolatban azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a cár és a kormány jó kapcsolatokat akar a Monarchiával, és csupán azt nehezményezte, hogy nem mindig tudják kivonni magukat az egyenetlenséget szító elemek befolyása alól. És mintegy cáfolva a neki tulajdonított szándékokat, hangsúlyozta, hogy a Monarchiában is meg van az akarat arra, hogy jó kapcsolatokat építsen ki Oroszországgal.3

8

Novikowal tárgyalva másról, mint az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokról, nem is esett szó. Andrássy tisztára úgy beszélt az orosz követ előtt, mint egykori elődje, Metternich kancellár annak idején. Sokan azt hiszik róla, mondta, hogy magyar programmal, és a kelet egy darabjával a zsebében érkezett ide, holott politikája nem más, mint a kölcsönös egyetértés, következésképp a kitűnő kapcsolat Oroszországgal, és nemcsak a holnapra, hanem, amennyire lehetséges, a távolabbi jövőre. Közölte a követtel, hogy miután az uralkodó nem híve a teijeszkedésnek, és a Monarchia nem gyanúsítható azzal, hogy Románia, Bosznia, vagy bármely más tartomány annektálására törekednék, nincs olyan felület, ahol az orosz és az osztrák-magyar érdekek összeütközhetnének. Kijelentette, hogy ügyelni fog arra, hogy a galíciai kérdés ne árnyé-