Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

NÉPÍTÉLET LAMBERG FELETT 1095 egyik altisztjének a grófot, akinek a nyaka már vérzett, megvédeni attól, hogy már a kocsiban agyonszúiják. A tanú könyörgésére a tömeg beleegyezett, hogy Lamberget a törvény kezére adják és hogy Kossuthoz vezessék. Ezt maga a gróf is kérte, s a tömeg ebbe beleegyezett. Mikor ígéretet kapott, hogy Lamberget sértetlenül adják át, ő visszafordult, s később az őrszolgálatot is átadva, hazatért. Stern úr vallomását Alberti altiszt (egyébként budai dohánykereskedő) egészítette ki, miszerint Lamberg érkezése előtt „egy fiatal ember'" kinézésére „szőke, hoszszasképű, szépkinézésű" fiatalember jött az őrparancsnokhoz, hogy állítsa meg „az itt jövő fiakért". Mivel kérte, hogy úják fel a nevét, így tudják, hogy Takács Zsigmondnak nevezte magát. (Ezt követően Pest és Buda hatóságai ilyen nevűt nem találtak a városban.) Alberti ott volt főhadnagya oldalán a kocsi megállításakor, s elmondta, hogy a kocsi túlfelén a betört ablakon keresztül kaszákkal szurkáltak be a batárba. A kocsiból kiszállt Lamberget kardjukkal védelmezték, s a tömeg az őrház falához szorította őket úgy, hogy mozdulni sem tudtak. A sokaság pedig a fejük felett vagy a hátuk megett kísérelte meg szurkálni a grófot. „Ekkor — monja a tanúval felvett jegyzőkönyv — ő kivesz, vagyis elővesz egy papírost, azt szétszakítja és belőle két levelet vesz elő, mellynek mindegyikén három-három pecsét, éspedig császári kétfejű sasos pecsét volt, ezt fölfogta és mondá: „Meine Herren, da habe ich Briefe abzugeben, führen Sie mich zum Kossuth". A leveleket elvették, egyesek fel akarták azokat bontani, de a nagy többség ezt nem helyeselte. Ezt követően elindultak a hídon Lamberggel Pest felé, s „a középtájon lévő János képnél agyonszúrták". Az elmondottak rekonstruálták Lamberg halálát. A bizottságnak ezt követően valamit kellett mondania a gyilkosság elkövetőiről. Erről a következőképp nyilatkozott: „Mi már most a grófnak a néptömeg általi kivégeztetését illeti, erre nézve mind személyes a hely színen később merített meggyőződésünk, mind pedig a tanúk vallomásából az derül ki, hogy ő a hajóhíd budai részén, a Szent János szoborral átelenes oldalponttól mintegy hat ölnyire a karfa mellett gyilkoltatott meg. A tettes iránt eltérnek egymástól a tanúk vallomásai." Ezt azzal támaszja alá a jelentés, hogy név szerint említi azt a hat tanút, akiknek vallomásából az tűnik ki, hogy „midőn a nép Lamberg tábornok holttestét a hídról Pestre vonszolta, a néptömeg élén egy bécsi önkéntes jött kivont véres karddal, ki femien hirdette magát a tábornok gyilkosának". A következő tanú szerint a gróf gyilkosa egy katona lett volna, kit a gróf állítólag egykor megfenyített, de egy másik tanú is említette, hogy az eset után a katonák közül „többen véres szuronnyal jöttek a hídon keresztül". Az említett bizonytalanságért a jelentés a Honvédelmi Bizottmányra hárítja a felelősséget: „Ezen fonalon kötelességünknek ismerők ugyan a vizsgálatot tovább folytatni, hanem mivel mind a katonák, mind a bécsi önkéntesek a kormány rendeletéből a tett után másnap korán reggel a Jellachich tábora ellen küldettek, s azok mai napig is az ország különböző részeiben táboroznak, további lépéseket irányukban mind eddig nem tehettünk".44 A jelentés ezt követően két tanúra hivatkozva említi, hogy a véres kaiddal a tömeggel vonuló (a Váci utcán és a városháza terén is megforduló) fiatalember neve Kolosy, vagy Hollósy volt. Kolosy nevűt azonban csak Kolosi Gergelyt találták, a nemzeti színház pénztárosát, aki nem azonos az említett ifjúval. Neki a-