Századok – 1996

Tanulmányok - Urbán Aladár: Népítélet Lamberg felett. Beszámolók; emlékezések; tanúvallomások V/1063

1084 URBÁN ALADÁR a Ház előtt, majd „kaszákkal és fütykösökkel fölfegyverkezve" Budára indult, hogy Lamberget keressék. A gróf nem találta Batthyányt — aki akkor Bécsben volt (!) —, Majláth Györgynél időzött vagy két óra hosszát, s úgy délután 2-3 óra között indult vissza Budára, „minthogy a nagy népizgalom miatt lemondott abbeli szándékáról, hogy az országgyűlésbe menjen". Már a budai hídfőhöz ért, amikor Bakó káplár a 34. sorezredtől felismerte, mások az ordították: „Itt van az áruló!" és Lamberget kirángatták a kocsijából, Bátor nemzetőrök — ti. a hídőrség — kiszabadította a grófot, s az őrszobára vitte. A felizgatott tömeg azonban „az őrtanyát le akarta rombolni", mire maga Lamberg kérte Stern nemzetőri századost, az őrség parancsnokát, hogy vigyék az országgyűléshez. Ezt meg is kísérelték, s amikor Lamberg védelmezőivel a hajóhíd közepéhez érkezett, egy újabb fegyveres csoporttal találkoztak, akiket Kolosy jogász vezetett. Ez a tömeg azért indult el Pestről, mert híre futott, hogy Hrabovszky be akarja záratni a vár kapuját és lövetni az országgyűlést. Kolosy amint megpillantotta a grófot, „embereivel utat tört magának és a szegény grófot fejére mért súlyos kardcsapással földre terítette". A csőcselék dühét Gelich is a korábbiakhoz hasonlóan mondja el. Azt hangsúlyozza még, hogy a pesti hídfőnél ágyúkat szegeztek ki, s a nemzetőrség egy része fegyverben állott. A leírásban tehát a Pozsonyból érkező Lamberg kíséretének, valamint a hídőrség parancsnokának a megnevezése az újdonság. A meg nem nevezett segédtiszt megfutamodásának — egyébként a nyomozás során valótlannak tűnő — története korábbról már ismert volt. Ami Lamberg Harbovszkynak tett nyilatkozatát illeti, nem teljesen zárható ki, hogy a királyi biztos tett valamiféle nem harcias nyilatkozatot - mégha ez ellentétesnek is tűnik a Madách Károly levelében leirtakkal. Ugyanakkor az 1858-ban hazatért, majd reaktivált és 1878-ban tábornokként nyugdíjazott Gelich szabadon rekonstruálhatta a történteket, mivel a tíz évi várfogságra ítélt Hrabovszky 1852-ben a börtönben meghalt.27 1882-ben a napi sajtó tudomásunk szerint először vonta kétségbe, hogy Kolosy György lett volna Lamberg gyilkosa. A Budapesti Hírlapban júliusban megjelent cikk „Hol ölték meg Lamberg grófot?" címmel — megadva a választ, hogy nem a Lánchídon — valójában a gyilkos személyével foglalkozott. Szerzője leszögezte: nem tudja, hogy mennyire bizonyosodott be, hogy Kolosy mérte az első csapást, de a közvélemény ártatlannak tartotta. Amikor ő a gyilkosság után mint nemzetőr a Redout-épülethez sietett, akkor találkozott bizalmas ismerősével, Dienes Lajossal, aki azt mondta, hogy ő tette az első szúrást. Dienes azonban szeretett nagyot mondani. Három nap múlva a lapban egy névtelen szólt hozzá a kérdéshez és elmondta: együtt ült az Újépületben a gyilkossággal vádolt Dienessel, aki később tisztázta magát a vád alól és szabadult. Az írás idézi Dienes nyilatkozatát: „Ott voltam midőn Lamberget a hídon, hintajában Budáról haladva felismerték és zajt ütöttek az emberek, én magam is kiáltoztam, de hozzá nem nyúltam. Három hét múlva újabb közleményre került sor, amely az ellen az állítás ellen tiltakozott, hogy „egyetemi polgárok" lettek volna Lamberg gyilkosai. A cikk szerint puska vagy kard alig volt a tömeg kezében, leginkább „vasrudak és iparos eszközök" voltak láthatók. A szerző elmondja, hogy ő szemtanú volt és egyetemi polgár, s ismerte Kolosyt. Nem ő volt a tettes, mert állítólag egy szakáltalan ifjú