Századok – 1996
Közlemények - Remport Zoltán: A reformkor kiemelkedő ipari kísérlete: a csetnek–pécsi vasgyár I/105
106 REMPORT ZOLTÁN az első lépcsőben az ércet a nagyolvasztóban megolvasztották és nyersvasat csapoltak, a második lépcsőben pedig újabb olvasztással ún. frissítéssel, a nyersvasat kovácsvassá (vagy acéllá) alakították át.2 A nyersvas gyártóberendezése a nagyolvasztó, a kovácsvasé a frissítőhámor lett. Ezek teljesítménye felülmúlta a bucakemencékét, azonban létesítési költségeik is nagyobbak lettek. Részben a fejlesztések megnövekedett költségigénye tette indokolttá a társulási alapon való szervezkedést is, ami által a technológiaváltás és szervezeti tömörülés helyenként egymáshoz is kapcsolódott. A gyártás két fázisa, a vasolvasztás és a frissítés, azonban egymástól teljesen elkülönült, azok szükség esetén egymástól területileg is függetleníthetők lettek" A vaskohászat átalakulása Gömörben, a század első évtizedének végén, a Murány és Rima folyók mentén indult meg, a folyamat azonban a harmincas évtizedben a Csetnek folyócska völgyére is átterjedt.3 Az 1800-as évek elején Csetnek térségében 15 bucakemence gyártotta a vasat, többségük a Gömöry család kezén volt, de tulajdonosaik között találjuk a Kirinyi és Maritinszky családokat is.4 A Gömöryek egymás után vették át a többiek bucakemencéit és a hozzájuk tartozó bányákat és hámorokat, majd az 1830-as években a tömörülés a murányi és rimai társulatok mintájára Concordia néven társulattá alakult. A Concordia, ennek megfelelően, területi vasgyártó vállalkozás volt, amely a csetnekvölgyi termelóerők egyesítését és a termelés koncentrációját célozta, a helyi vasgyártás fellendítése érdekében.5 A tőkekoncentráció az egyesülésnek lehetővé tette, hogy bucakemencéit leállítsa, a kitermelt vasércet nagyolvasztóban olvassza meg és olvasztásos-frissítéses eljárással — azaz egy korszerűbb módszerrel — állítson elő kovácsvasat. A társulat a harmincas évtized végén két nagyolvasztót tartott üzemben, az egyiket Csetnek, a másikat Kuntaplóca határában. A két kohóban évi 20 ezer bécsi mázsa nyersvasat gyártott, amelyet majdnem teljes mennyiségében kovácsvasra dolgozott fel, saját kisebb-nagyobb mértékben korszerűsített hámoraiban. Egyidőben megvalósította a világszerte terjedő vasöntést is.6 A vas kereslete Magyarországon a harmincas évtized közepétől ugrásszerűen megnőtt, amit döntő mértékben a kibontakozó gépgyártás és az induló vasútépítési program váltott ki, fejlesztésre ösztönözve a hazai vasgyártókat, köztük a Concordiát is. A Csetnek-völgyet övező hegyek ekkor még ontották a kor követelményeihez képest jó minőségű vasércet, ezért a bányászat a vastermelés növelésének nem jelenthette gátját, az olvasztáshoz szükséges tüzelő előteremtése azonban jelentős gondot okozott.7 A faszenet szolgáltató erdők az olvasztók körzetében egyre ritkultak, azok a vasgyártás ugrásszerű fejlődését nem voltak képesek követni, azért sem, mert a kivágott fa pótlásáról szakszerű telepítéssel kevés helyen gondoskodtak A letarolt erdők lehangoló látványt nyújtottak, az erdőbarátok nagy sérelmére, akik egyre hangosabban emelték fel szavukat az erdők kímélése érdekében. Kossuth is mögéjük állt és 1845-ben az erdők védelmében ő is felszólalt. „Gömört sok erdővel áldotta meg a természet — írja — de mi magyarok nem oly rég kezdtük még észrevenni, hogy erdőkincseink sem kimeríthetetlenek, s mióta észrevettük sem minden ember gondol sokat az erdészet okszerű szabályaival. Előbb pusztítottuk az erdőket, mert becsük nem volt, most pedig pusztítjuk, mert a fának jó ára van."8
