Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
1054 GERGELY ANDRÁS rémképével tehát e ponton a régi hatalmakat meghátrálásra lehetett kényszeríteni. Gagern jó taktikusnak bizonyult. Tévesen számolt ugyan azzal, hogy Poroszország — Ausztriához hasonlóan — tartományaira bomlik („feloldódik Németországban", ahogyan a porosz király márciusban ígérte), és ezért osztrák-porosz vetélkedés nélkül létrejöhet a német egység. Berlinben felismerték számításait, s inkább keresték az egyetértést Béccsel, nehogy elszigeteltségbe kerüljenek. A Deutsche Zeitung poroszbarát köre viszont éppen ezért nagyon haragudott Gagernre: a baloldal diadalának, külpolitikai bonyodalmakat okozó republikánus gesztusnak tartották Gagern „merész fogását". Ellensúlyként Gervinus sem tudott jobbat ajánlani — mint Gagern kancellárságát.133 1848. június 30-án János főherceget a frankfurti nemzetgyűlés birodalmi kormányzóvá (Reichsverweser) választotta. Utána a legtöbb szavazatot Gagern kapta. Egy szavazat jutott István főhercegnek is: a Prato báró tiroli képviselő szavazott rá, aki néhány nap múlva Tirol olasz részének a Bundból való kiválását indítványozta - a baloldalhoz tartozó, a nemzeti önrendelkezést hirdető olasz lelkész feltehetően a magyarok iránti rokonszenvét akarta szavazatával kifejezésre juttatni.134 Aligha volt kérdéses, hogy János — Ferdinánd hozzájárulása után — elfogadja a frankfurti megbízatást. „Végtére is akkortájt Ausztria szétesésével számolt" — emlékezik vissza Heinrich von Gagern.135 De talán még pontosabban fejezte ki János politikai megfontolásait (a személyes-, presztízs- és nosztalgikus szempontok természetesen eleve Frankfurt mellett szóltak) az idősebb Gagern, Hans-Christoph, Jánoshoz írt gratuláló levele: „Magának Ausztria üdvének is Frankfurt, az Ön új állása, az Ön mostani hivatása a legszilárdabb horgony Ön ott Bécsben nem mentheti meg Lombardiát, sem Magyarországot nem kötheti szorosabban, sem a szláv mozgalmakat nem tudja kordában tartani. Az én közelemben [az idős Gagern Frankfurt közelében élt - G. A] van a gyógyír, a legjobb eszközök, hogy Ausztria számára is elélje mindazt, ami lehetséges."136 1848 júniusára tehát körvonalazódott a sajátos Frankfurt-Budapest közötti német-magyar szövetség, amely nem irányult eleve „Bécs" ellen: egy liberális, a német egységben gondolkodó osztráknémet kormánypolitika azt elfogadhatta volna. Bécsben azonban, mint közismert, sem a júliusban összeülő alkotmányozó gyűlés, a Reichstag, sem a bécsi kormány nem ezen az úton járt.137 A forradalom sorsa végső soron nem a politikai központokban, hanem — ezeknek alárendelten vagy önállósulva — a hadseregek parancsnokságain dőlt el. Kormányt tudott Frankfurt és Budapest teremteni. A kortársakon: a liberális kormányhatalom konszolidálásán, a külpolitikai helyzeten, ennek részeként e kormányok külpolitikai aktivitásán, a hadseregen, illetve ezen eszközök birtokbavételén és nem utolsósorban a társadalmi támogatottságon múlott, mit lehet realizálni a térség átalakítására vonatkozó liberális jövőtervekből. A bekövetkezett kudarc pedig a történész feladatává teszi annak mérlegelését: volt-e egyáltalán realitása 1848 tavasza liberális közép-európai külpolitikai koncepcióinak? — A kérdés megválaszolása az 1848 nyári-őszi hónapok középeurópai kül- és belpolitikájának feltárását igényli.13 8
