Századok – 1996
Tanulmányok - Gergely András: A Frankfurt–Budapest szövetség kialakulása 1848 tavaszán V/1033
FRANKFURT ÉS BUDAPEST KAPCSOLATA 1848 TAVASZÁN 1049 gyakran emlegettek a német liberálisok a forradalmat megelőzően — vagyis magyar politikai előnyökért német gazdasági előnyöket kínál cserébe. Végül a diplomáciában szokásos harmadik okmány, a nádor és a miniszterelnök által aláírt titkos utasítás8 9 kiköti a király vagy a nádor hozzájárulását a szerződéskötéshez, majd leglényegesebb pontjában szövetségkötésről beszél, „tekintet nélkül azon változásokra, amelyek a frankfurti parlament határozatai folytán az osztrák állam és a német Bund, között bekövetkezhetnek". Itt tehát az fogalmazódik meg, hogy ha az osztrák tartományok nem lépnének be az egységes Németországba, hanem szláv alakulattá fejlődnek, Magyarország akkor is, vállalva a konfliktust a nyugati birodalomféllel, Németország szövetségét keresi.90 Két személyt jelöltek ki követté, valószínűleg ezzel is jelezni kívánván, hogy nem szuverén uralkodó személyes megbízottjáról van szó. A rangidős Pázmándy Dénes ekkoriban Kossuth hívei közé tartozott. A tekintélyes birtokos nemes korábban is foglalkozott külpolitikai kérdésekkel.9 1 Követtársa, Szalay László, ekkor a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztériumban volt osztályfőnök. Publicisztája és jogtudományi munkássága révén ismert volt Németországban. Tudósításokat írt a Württemberg! királyság bécsi követségének a magyar országgyűlésekről. Régi barátságban állt Mittermaier jogászprofesszorral, a Vorparlament elnökével. Eredetileg a magyar centralista körhöz tartozott, de külföldi kiküldetésében mindvégig Kossuth külpolitikájának, az önálló Magyarország következetes hívének mutatkozott.92 A magyar követek május 15-én keltek útra. 17-én érkeztek Bécsbe, éppen akkor, amikor az udvar távozott onnan. Félve attól, hogy bezárják a városkaput, csak Esterházy magyar külügyminiszterrel értekeztek, s 18-án indultak tovább.93 Esterházy 19-én írt át Pillersdorf belügyminiszternek: kívánatos lenne egy előzetes egyeztetés a magyar- képviselők és a bécsi minisztérium között. „Annak közlése kéretik, hogy mi az, ami ezen küldetést illetően olyan természetű, amely a küldöttek különleges utasítását tenné szükségessé."9 4 Az osztrák belügyminiszter május 20-án válaszolt, s röviden kijelentette: „teljesen egyetért" a misszióval, további instrukciót nem kíván adni.95 Pillersdorf aligha tehetett egyebet. Jogi szempontból a magyar küldetést nem kifogásolhatta, hiszen az osztrák diplomácia többször leszögezte ezekben a napokban, hogy a birodalom külpolitikája nem lehet teljes egészében „német", hiszen vannak nemnémet tartományaik is. Ha más német országok lemondanak majd az önálló diplomáciai képviseltetésről Frankfurt javára, Ausztria emiatt nem teheti. Ezen az alapon nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatot Dániával, amely háborúban állott a német Bunddal, sőt Berlinben erre hivatkozva vállalták a dán állampolgárok érdekvédelmét.96 Tartalmilag pedig Pillersdorf egyelőre — mint láttuk — „temporizálni" kényszerült. Még egyet is érthetett az utasítással: nem célszerű az osztrák tartományokat szláv uralom alá juttatni, sőt a kiküldetés jóváhagyásával Frankfurt előtt is bizonyíthatott: Bécs nem azonosul Prágával. Bizonyos fokig tehát a magyar- követküldés nem keresztezte pillanatnyi diplomáciai szándékait. Ugyanakkor Pillersdorf Innsbruck irányában igyekezett tisztázni magát a Frankfurt-Budapest szövetség egyengetésének esetleges vádjától. Az események-
