Századok – 1996
Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69
GÖRÖGÖK KERESKEDELME MAGYARORSZÁGON (17-19. SZ.) 97 Ebben a feltételrendszerben a legcélravezetőbb formációnak a „societas" mint társasági szerződés bizonyult. Ez a közös tőkére, közös haszonra és kárra alapuló együttműködés képezte a kereskedő görögök tevékenységének gazdasági kereteit. Már 1730-ban, amikor a Kereskedelmi Igazgatóság, az Udvari Kamara és a Haditanács a török alattvalók kereskedésének káros voltáról tárgyal, felmerül a consocietas intézménye, mint pozsareváci szerződés nyújtotta előnyök kétoldalú kihasználására építkező üzleti tevékenységi forma. A polgáijog-képességgel nem rendelkező kereskedők - tevékenységük jellegéből következően állandó mozgásban, úton voltak Ingatlant nem bírhattak, amely illetőségüket meghatározta volna, ezért kellett egy „ellenőrzőpont", ahol számon tarthatók és számon kérhetők. Ennek szervezeti kerete volt a kompánia, színtere pedig a kompánia illetékességébe tartozó bolt. A communitás érdeke, hogy aki boltot bérel, vagy tart, az az adott területen odatartozásával felügyelhető legyen. Mivel a boltok száma és nem a kereskedő-létszám határozza meg a kereskedés volumenét, adott volt a társulás, mint járható út. A hatóságok a kompániával állottak szerződéses viszonyban, az abban meghatározott számban maximált boltokat lényegében a kompánia, mint testület üzemeltette, a testület felelt a boltok után kivetett cenzusnak, a boltok száma utáni tovább-elosztására. Ezért a helyi hatóságok direktíváiban is a kompániába tartozás függvénye volt az illető kereskedése. A kompánia, mint minden érdekérvényesítő korporáció, akadályozta a szervezeten kívüliek versenyét - ragaszkodott ahhoz is, hogy az üzlettársak azonos kompániához tartozzanak, még abban az esetben is, ha az árubeszerzé se „szakosodott" társ egy-két hétig tartózkodik csak a városban.5 7 Ez annál is inkább indokolt volt, mivel a consocietasban ideiglenességgel, egy-egy üzletre vagy időszakban társuló kettő vagy több kereskedő bármikor kérhetett önálló bolt nyitására engedélyt. A consocietas mint eszköz úgy funkcionált, hogy — ha ez és ahogy valóságos indok volt — az eredetileg a boltot bérlő kereskedő tönkrement, társa áruit megvásárolta és erre való hivatkozással kérte az üzlet további működtetésére a tanácsi engedélyt. Ugyanez történt azokban az esetekben is, amikor az eredeti bérlő török alattvaló maradván visszament hazájába, homagiátussá lett társa átvette üzletét. A társas üzletek tehát előmozdították a görögök „osztódással-szaporodását", hiszen csak el kellett válniuk egymástól ahhoz, hogy két külön üzlet jöhessen létre. Ezen kívül a tulajdonos halála esetére is jogot biztosított a kereskedés folytatására. Miután a görögök letelepedve hazájukból kihozták feleségeiket, avagy már itt házasodtak, a kereskedő-özvegyek folytatják az üzletet. A consocietas eredményes eszköze volt az áruforgalmazáson felül a kétféle állampolgárságból adódó előnyök kihasználása mellett az abból származó hátrányok kiküszöbölésére is. Amikor a török alattvalók boltjait bezáiják, a homagiatus társ a következőkkel érvel: „hogy Én Testvér Bátyámmal Tamáskovics Demeterrel együtt Kereskedvén Boltbéli portékánk is indivise edgyütt vagyon. Mivel pedig Én Tamáskovics Rosa kicsinségemtül fogvást Magyar országhban neveikettem... magamat le is
