Századok – 1996

Kisebb cikkek - Veszprémy László: Troppaui Márton (Martin von Troppau) a középkori magyar historiográfiában IV/978

980 KISEBB CIKKEK 980 vonulásakor uralkodó császárt és pápát valószínűleg Martinus alapján határozza meg. Attila 445. évi feltételezett halálához hozzáad 301 évet, s az így nyert 746. évhez rendeli hozzá V Constantinust (742-751) és Zacharias pápát (741-751). Martinusnál (SS ХХП 460) a 754. évnél találjuk együtt az említett császárt és pápát, miként talán már a Képes Krónikában is eredetileg együtt szerepelhettek, hiszen ott már „sicut scribitur in cronica Roraanorum" olvasható (26. fej., Scriptores 1,284). Hasonlóképpen Thuróczy korrigálta a hazai krónikás hagyomány ellentmondásait, amikor a 373. évhez az örökölt Celestinus helyébe Valens (364-375) kortársát, I. Damasus pápát iktatta.12 A Krónikaszerkesztés részéről Martinus használatát még tovább valószínűsíti, hogy a megelőző, 24. fejezetben Attila halálának évét 72 évvel bejövetelük után, 445-re, az Attila valós halálozási évének megfelelő П. Marcianus császár és — tévesen — első Gelasius pápa uralkodására teszi. Ezt követően írja le Marcianus álmát, amely Jordaneshez képest olyan többletet tartalmaz (qui tunc Constantinopolim morabatur, MGH SS XXII, 454), amely kétségtelenné teszi a Martinustól való kölcsönzést. Thuróczy Martinust név szerint is említi művének 10. fejezetében. A szkítákról szólva nem fogadja el „fráter Martinus, qui Romane historié compendium generavit" véleményét arról, hogy a hunok, gótok és vandálok azonosak lennének, csak nevükben különbözve (MGH SS ХХП 453, 454.) egymástól. Talán a 6. fejezetben is rá vonatkozik egy megjegyzése, amikor a gótokról szólva a következőket úja: „multa et varia., in Romanorum scribuntur historiis" (MGH SS ХХП, 453.). Különös jelentősége van Martinus neve előfordulásának a 16. század elején alkotó magyar pálos szerzetes, Hadnagy Bálint munkájában. A szerző 1507-ben írott, majd 1511-ben nyomtatásban is megjelent Remete Szent Pál életrajzában arra törekedett, hogy bebizonyítsa Pál elsőségét a remeték között Fejtegetései során kronológiai ellentmondásba keveredett, mivel Jacobus de Voragine adata nem volt összhangban Szt. Jeromos állításával, aki a szent születését Decius és Valerianus uralkodásának idejére tette. Nála szerencsére nem csak tekintélyelvű hivatkozásról van szó: a szerző valóban megtalálhatta a budaszentlőrinci monostor könyvtárában Martinust, aki meggyőzhette arról, hogy a 252. év volt Decius első uralkodási éve ("fuit primus annus Decii ut Chronica docet Martiana"). Az általa követett modernebb forrás, Jacobus Bergomensis Cronicarum supplementum-ja ugyanis 25 l-re teszi Decius uralkodásának kezdetét, s fennmaradt a szerző autográf fogalmazványa is, amelyben Martinus neve még nem szerepel.13 A középkori magyarországi historiográfia érdekes alkotása Johannes de Utino Világkrónikájának magyar vonatkozású függeléke.14

A latin, majd németre is lefordított krónika Johannes de Utino domonkos szerzetes Bertram aquileiai pátriárkának ajánlott munkája, amelynek ajánlását a kéziratok 1344 és 1349 közé datálják. A kéziratok egy csoportja A-dámtól Krisztusig halad a krónikarészben, majd a pápák és császárok kronológiáját adja meg (10 kézirat). Két 15. századi kéziratban a pápák és császárok kronologikus táblázata krónikává bővül: az egyikben /pápák/ 1484-ig ill /császárok/ 1493-ig, a másikban (pápák) 1417-ig jutnak el. A mi szempontunkból a harmadik csoport az érdekes, mivel ez már a magyar királyokról is tartalmaz egy kéthasábos, szinoptikus arcképekkel ellátott, szerkezetében a pápa-császár krónikát követő