Századok – 1996
Kisebb cikkek - Veszprémy László: Troppaui Márton (Martin von Troppau) a középkori magyar historiográfiában IV/978
978 KISEBB CIKKEK 978 42 Erről a kérdésről legutóbb: Kristó Gyula: A magyar állam... 97-127. 43 MHK 399—400. 44 Hóman-Szekfü: I. k. 72. 46 Hóman-Szekfű: I. k. 226. 46 Erről a kérdésről legutóbb: Magyar alkotmánytörténet. Szerk.: Mezey Barna. Bp. 1995.13-14. 47 Erről az időszakról, a Kárpát-medence 9. századi politikai eseményeiről részletesen: Magyarország története. I. k. Előzmények és magyar történet 1242-ig. F\5szerk.: Székely György. 345-375. (A vonatkozó részt Bóna István írta.) 48 Példának két ellentétes vélemény a legutóbbi néhány év munkáiból: „Valószínű, hogy a honfoglalás, tervszerű, előre megfontolt akció volt..." Magyarország hadtörténete. I. k. Főszerk.: Liptay Ervin. Bp. 1985. 17. (A vonatkozó részt Borosy András írta.) „... a magyarokat Etelköz elhagyására a besenyők fellépése kényszerítette.' ' Kristó Gyula: Magyar honfoglalás, honfoglaló magyarok. Bp. 1996. Veszprémy László TROPPAUI MÁRTON (MARTIN VON TROPPAU) A KÖZÉPKORI MAGYAR HISTORIOGRÁFIÁBAN Troppaui Márton krónikájának a középkori Magyarországon használt kéziratairól szinte semmit sem tudunk.1 Biztos, hogy ennél szermógyűjteménye- (prédikáció-), valamint az elsősorban jogi érdeklődésű középkori magyarországi irodalomban jogi konkordanciája, a Margarita decreti seu tabula Martiana decreti népszerűbb volt. Ennek ellenére krónikája idézettségére vonatkozóan már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre. Nyilvánvalóan krónikás művére a magyarországi történetírók is mint a középkori kronológiában eligazító kézikönyvre tekintettek s hasznosították azt, esetenként névszerint is hivatkoztak rá. Persze tudjuk, hogy éppen népszerűsége miatt a „Cronica Martiana" megjelöléssel nem csak Martinus művét jelölték A krónika közvetlen magyar vonatkozásai különösebb érdekességet nem tartalmaztak. Ami mégis az volt, ti Kálmán magyar király lemondása az invesztitúra jogáról, arra annak kényelmetlen következményei miatt a magyar középkorban nem hivatkoztak.2 A középkori magyar historiográfiának jól érthető okokból szüksége volt eligazító kézikönyvekre. A hun-magyar rokonság, illetve azonosság történetírói megformálása ugyanis a világtörténeti események és évszámok közötti eligazodást feltételezte, legalábbis az Attila nevéhez kapcsolódó események és a kortárs római császárok és pápák kapcsán. Nem kevésbé nehéz feladattal szembesültek a történetírók, amikor a hun és magyar történelem közötti századokat próbálták meg az időszámításban érzékeltetni. Ez önmagában megoldhatatlan feladat, amikor a történészek még ma is vitatkoznak a magyarok egy vagy több honfoglalásának a pontos évszámáról. Nem kevésbé bizonyult megoldhatónak az Attila halálának valós évszáma /453/ és a magyarok Kárpát-medencei jelenlétének 9. század végi említései közötti űr kitöltése. Az 1200 körül alkotó névtelen magyar krónikás sajátos logikával a catalaunumi csata 451. évére tette a hunok magyarországi bevonulását, majd a magyarok vándorlására vonatkozó 819. és 884. évek megemlítése után 903-ra a magyar honfoglalást.3 Közülük a 884 valószínűleg Regino 889. évszámának rossz olvasatából származik. Martinus Polonus évszázada, a 13. század a magyarországi historiográfiában is fordulatot hozott. A magyar krónikának kiváló és színvonalas átdolgozói, ill. folytatói akadtak. Közülük az 1282 és 1285 között alkotó Kézai Simon krónikája maradt fenn, mégha nem is eredetiben
