Századok – 1995
Krónika - In memoriam Barta Gábor IV/964
KRÓNIKA 965 télyairól, a Sztambulba vezető út rejtelmeiről, a sokszínű Erdély népeiről, felekezeteiről s Hunyadi Mátyás politikájáról. Ötleteid és kérdőjeleid, polemizáló gesztusaid, tágabb összefüggésekre figyelő tekinteted, a történelmi tények korrekt kezelésére példát mutató szigorod azonban megmaradnak bennünk, tovább fognak élni munkatársaid és tanítványaid agysejtjeiben. Hisszük, hogy a test esendősége és múlandósága mellett a szellem erőfeszítései nem enyészhetnek el, a tiszta szándékkal kiküzdött és felépített tudományos eredmények nem semmisülhetnek meg, könyveid még sokáig tájékozódási pontjaink, olykor tanítómestereink lesznek. Mindannyiunknak, akik Tőled ismertük meg és a Te munkád nyomán értelmezhettük a korábbinál árnyaltabban Mohács századának számos jelenségét, sorsfordító eseményét, nemzeti tragédiáját. Most, a fájdalom óráiban, amikor magyarázatot és vigasztaló szavakat nem találunk a váratlanul derékba tört földi pályafutásra, csak azt ígérhetjük meg: vannak és lesznek közösségek, amelyek nem felejtik el a lényedből áradó hivatásszeretetet és felelősségérzetet, okulni fognak írásaidból, tudománynak szentelt életed példájából. Számon fog tartani s emlékedet meg fogja őrizni a KLTE Bölcsészkara, Történelmi Intézete, Tudományos Diákköre, de ezen túl minden bizonnyal a magyar historikusok egész tábora is. Barta Gábor kedvelt és sokat kutatott korszakának egyik humanista szerzője írta, szembenézve önnön elmúlásának tényével: Majd ha repül aranyos egekig, szabadulva a lelkem, nem veszi semmibe sem már a kihűlt tagokat, S könnyen visszarepül oda, honnan a földre leszállott, s föld lesz újra a test, az ami volt legelőbb. A platonista poéta is jól tudta, hogy a test kérlelhetetlenül porrá lesz, viszont az alkotó szellem fátuma nem lehet a megsemmisülés. A szellemi értékek, amelyeket elhunyt kollégánk tudósi munkálkodása létrehozott, mindannyiunk emlékezetének aranyló égboltján fognak megőrződni, s gyarapodni is tovább, diákjaiban, munkatársaiban, barátaiban. Búcsúzunk Tőled, Gábor, nyugodj békében! Bitskey István