Századok – 1995

Krónika - Ember Győző (1909–1993) IV/960

KRÓNIKA EMBER GYŐZŐ (1909-1993) 1909. április 17-én született a hajdani Krassó-Szörény vármegyebeli Stájerlakaninán, meghalt 1993. december l-jén Budapesten. Szülei állami elemi-iskolai tanítók voltak. A család születési helyéről rövidesen átköltözött előbb a Csongrád megyei Tömörkényre, majd Csantelekre. Ez utóbbi helyen végezte elemi iskoláit. Édesapja korai halála után, 1920-ban Budapestre került, ahol 1928-ban a Barcsay utcai Állami Gimnáziumban (ma Madách) kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően egy évig házitanítóskodott a gr. Széchenyi család rumi kastélyában, majd megkezdte tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Mint az Eötvös Kollégium tagja, 1933-ban szerzett történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet, ugyanekkor Szekfű Gyula tanítványaként az újkori magyar történelemből doktorált. Disszertációjából nőtt ki 1940-ben kiadott műve: „A Magyar Királyi Helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848". A hivataltörténet historikusi pályáján innen kezdve meghatározó szerepet kapott. A Bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként 1933-1934-ben a császárváros levéltáraiban kutatott. Ekkor másolta le a „Staatsrat" magyar vonatkozású iratait. Mivel a második világháború idején az Államtanács teljes levéltára megsemmisült, cédulái igen fontosak lettek. Ezek alapján jelentek meg az „Acta Historica" 1959-1960. évi számaiban „Der österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung 1761-1768" c. közlései. Utolsó ténykedése volt, közvetlenül halála előtt a több csomónyi terjedelmű jegyzőkönyvek rendezése és a bevezető tanulmány elkészítése. Reméljük, hogy rövidesen teljes terjedelmében olvasható lesz „Az osztrák államtanács magyar politikája 1761-1768" c., most már posztumusz alkotása. Tanítómesteréhez kapcsolódva, 1936-ban Hóman Bálint és Szekfű Gyula öt kötetes „Magyar Történet "-éhez ő készítette el a tárgy- és névmutatót. 1934. augusztus 21-én állástalan diplomásként a Magyar Országos Levéltárba került. Nyugdíjazásáig ez volt az egyetlen munkahelye. Itt járta végig a teljes levéltári ranglétrát. 1936. július l-jén mint gyakornokot vették státusba. Egy év múlva levéltári segédőr, majd I. osztályú segédőr, 1942. június 30-án allevéltárnok, 1945. december 31-én levéltárnok. Eközben dolgozott az irodában, a kutatótermi szolgálatban, végül a helytartótanácsi levéltár referenseként. 1949. április 15-én feljutott a csúcsra. Negyvenévesen főigazgató lett. E pozíciót 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig megszakítás nélkül betöltötte. Az Országos Levéltárhoz kapcsolódó „alap"-állásán kívül számos tisztséget viselt a magyar történettudományi közéletben. 1942-ben Szekfű Gyula mellett egyetemi magántanár, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia választott levelező tagja, 1961-től ugyanitt rendes tag. E minőségében hosszabb időn át ellátta a II. osztály titkári, elnökhelyettesi feladatkörét. Részt vett több akadémiai bizottság munkájában, majd az 1949-től induló egyetemi levéltárosképzésben. 1964-től címzetes egyetemi tanárként a le-