Századok – 1995

Folyóiratszemle - Ruggles Steven: Az amerikai család struktúrájának átalakulása IV/955

FOLYÓIRATSZEMLE 955 Steven Haggles: AZ AMERIKAI CSALÁD STRUKTÚRÁJÁNAK ÁTALAKULÁSA A családtörténettel foglalkozó amerikai szociológusok és történészek többsége az utóbbi évtizedekben elsősorban azt a mítoszt szerette volna eloszlatni, hogy a 19. században — mindenekelőtt a modern, ipari társadalom kialakulásával — új családstruktúra-modell született Északnyugat-Európában és Észak-A-merikában: az ún. nukleáris család (azaz a szülőkből és gyermekeiből álló közösség) vált jellemzővé a többgenerációs, nagyobb családok helyett. Szerintük az említett korszakban a családstruktúra változatlanul az előbbi modell maradt. Steven Ruggles, a University of Minnesota történésze tanulmányában ezt a revizionista felfogást veszi revízió alá, s leszögezi: a 19. században — és feltehetően a 18. században is — a többgenerációs családmodell különböző változatai domináltak az Egyesült Államokban. Az 1930-as évektől egészen az 1950-es évek végéig dolgozó szociológusok — így Louis Wirth, Ralph Linton és Talcott Parsons — általában elfogadták azt a nézetet, hogy a múltban a többgenerációs családmodell jellemezte a nyugati társadalmakat, s hogy az ún. nukleáris család a modern ipari társadalom egyik mellékterméke volt. Az uralkodó véleményt az elsők között Marvin Sussman kérdőjelezte meg az 1950-es években, aki szerint ugyan a nuklerális családok jellemezték a családstruktúrát, de az egyes családok az egész rokonság segítségére számíthattak. Az igazi áttörést a revizionista tanulmányok sorában a brit Peter Laslett és John Harrison 1963-ban közzétett dolgozata jelentette két 17. századi angol falu társadalmi szerkezetéről. Ezek közül az egyikben, a nottinghamshire-i Clayworth-ben 10 családból mindössze egynél éltek a szülőkön és gyerekeken kivül rokonok is egy háztartáson belül. A szerzőpáros később egy száz falura kiterjedő mintából megállapította: a clayworth-i helyzet jellemzőként fogadható el Anglia egészére. Az új ortodoxiává merevedett álláspontot évtizedekig nem kérdőjelezték meg komolyan, ám nemrégen a minnesotai egyetem egy új, népszámláláson alapuló adatbázist állított össze, melynek segítségével 1880-tól lehet elemezni az Egyesült Államok társadalmát különböző szempontok alapján. Ruggles először a csonka családok, a házaspárok és a többgenerációs családok arányszámainak változásait vizsgálta meg. [ 1880 1910 1940 1960 1980 Csőn ka családok fehérek 13.2 13.6 16.5 19.7 33.5 Csőn ka családok nemfehérek 20.2 20.9 23.4 27.8 42.9 Házas párok fehérek 67.3 66.5 66.0 68.8 59.8 Házas párok nemfehérek 56.8 55.0 49.7 47.6 39.8 Több gene ráción csalá dok fehérek 19.5 19.9 17.6 11.5 6.7 Több gene ráción csalá dok nemfehérek 22.5 24.1 27.0 24.6 17.4 A táblázatból látható, hogy a többgenerációs családok arányszáma jelentősen viszszaesett napjainkra a fehér bőrű lakosság körében, míg a szinesbőrííeknél ez a szám még mindig elég magas. Vegyük szemügyre a többgenerációs családok kérdését. Már Marion Levy utalt arra az 1970-es évek elején, hogy az ipari társadalmak születése előtti társadalmi formációkban a többgenerációs modell azért is valószínűtlen, mert az alacsony átlagéletkor miatt az emberek többsége meghalt, mielőtt unokájuk született volna, vagy pedig röviddel azután haláloztak el. Ugyanakkor a szerző megjegyzi: aránylag későn házasodtak az emberek, így az ún. hosszú nemzedékek (azaz, a két egymást követő nemzedék között általában 30-35 év volt) eleve erősen leszűkítették azt az időszakot, amikor egy többgenerációs család együtt élhetett. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az átlagéletkor 1850-ben 60 év volt, akkor pontosan ugyanarra az eredményre juthatunk, mint amire Levy jutott korábban. Mi történt azonban az 1850-et megelőző években, s a gyarmati korszakban? Egyetlen 18. századi népszámlálási adatbázis áll rendelkezésünkre: az 1776-ban három marylandi megyében (Harford, Frederick és Prince George) végzett, 6000 embert felölelő felmérés. A rendelkezésre álló adatok interpolálásával és különböző statisztikai számítások segítségével Steven Ruggles az alábbi következtetésre jutott: a házasságban élő idősebbek többsége az egyedülálló gyermekekkel lakott, míg az egyedülálló idősebbek általában az egyik, házasságban élő gyermekükkel egy fedél alatt laktak. A 80 éves, vagy ennél idősebb emberek kétszer akkora valószínűséggel éltek a gyermekeikkel, mint a 65-69 év közöttiek. Mindebből következően a valódi családmodell a nukleáris család és a többgenerációs család között átmenetet képviselő modell volt: az Egyesült Államokban ugyanis a 19. században a házasemberek mindössze 0,1%-a élt együtt már megházasodott testvérével vagy testvéreivel (ez utóbbi ún. egyesült családmodell a