Századok – 1995

Folyóiratszemle - Buganov V. I.: Az oroszországi nemesség IV/941

FOLYÓIRATSZEMLE Buganov, V. I. AZ OROSZORSZÁGI NEMESSÉG Az orosz nemesség története, mint Buganov kifejti, a keleti szláv katonai demokrácia és a kijevi Oroszország történetének kezdetére nyúlik vissza. A nemesség terminus modern (19-20. század eleji) értelmében — az évkönyvek, a Russzkaja Pravda és más források alapján — azonban csak a fejedelmi fegyveres kíséret (druzsina) és az adminisztráció legfelső rétege alkotja a sajátos orosz hűbéri viszonyoknak megfelelő nobilitást, akik földdel és parasztokkal rendelkeznek. A hierarchiában egyre lejjebb haladva mind kevesebb joggal és gazdasági potenciállal rendelkező csoportokig jutunk el, beleértve a legalsó fokon álló szolgákat (holopokat) is, akik már nem voltak szabad emberek. Az első évkönyvbeli, sajátosan a nemességre vonatkozó megállapítások a 12. század utolsó negyedére és a 13. századra tehetők. A 13-14. századtól beszélhetünk úgy az orosz nemességről mint elkülönült társadalmi rétegről. A 14-15. században a nemesek kötelező szolgálat fejében kapják az uralkodótól birtokukat (a pomesztyét). Az utóbbiakra támaszkodik a központosított monarchia — különösen a 15. században — az örökbirtokkal (votcsinával) rendelkező bojárokkal szemben. Buganov szerint tehát az orosz nemességről, mint szolgálattal tartozó és ezért javadalmazásban részesülő rétegről, a 12. századtól a 17-18. század fordulójáig beszélhetünk, amikor I. Péter reformjaival új szakasz kezdődik történetében. A 15. század végétől meghonosodik és hosszú időre meghatározóvá válik a szolgálati birtok. Ez a birtokforma kifejezetten egyes társadalmi csoportokhoz kapcsoltan jött létre. A 16. században a megnövekedett állami földalap is elősegítette gyors terjedését. Buganov kiemeli, hogy nemcsak a nemesek, de a bojárok és más tanácsbeli (duma) rangot viselő személyek is így jutottak birtokhoz és ezzel összefüggésben az uralkodó osztályon belül jelentős átrétegződés ment végbe. így pl. a bojárfiak, akik eddig a szolgálati hierarchiában a nemesek fölött álltak, most lejjebb kerültek. A 16. században sok vidéki nemesnek már jobbágya se volt; így sokszor maguk művelték a földet és részt vettek a hatalom és az arisztokrácia elleni felkelésekben. Ekkorra megszűnt a nemeseknek a szabad helyváltoztatási joga is. Az ország elhagyása az uralkodó elleni bűnnek számított. A 15. század végén és a 16. században jelentősen megváltozott a nemesség összetétele. Az orosz területek visszaszerzése, a tatár kánságok felszámolása és a szomszéd országokkal való kapcsolatok erősödése révén pl. a régi bojárcsaládok, a volt rész- és litván fejedelmek leszármazottai, sőt az elfoglalt város köztársaságok polgárainak egy része is bekerült a moszkvai állam uralkodó osztályának soraiba. Idegen etnikumú emberekkel (litvánokkal, tatárokkal) bővülve megváltozott az orosz nemesség nemzeti arculata is. A volt különálló fejedelemségek feudális korporációiból állt össze az egységes orosz nemesség. A nemesi szolgálatot törvényhozási dokumentumok (cári rendeletek) és nem egyezmények szabályozták. A legfelsőbb hatalom politikáját híven kellett szolgálni, különben bármelyik nemest megfoszthatta a cár birtokától. Buganov szerint hiba lenne élesen szembeállítani a szolgálati és az örökbirtokot. Árulás miatt pl. az örökbirtokot is elvehette az uralkodó, másrészt a 16-17. században az érdemek elismeréseként a szolgálati birtok is öröklődni kezdett. Végül I. Péter 1714. évi rendeletével megszüntette a két foldbirtokforma közti különbséget. A 16. századi források jól tükrözik, mennyire befolyásos réteg lett a nemesség pl. katonai téren. A század közepének reformjai (az adószedési joggal való javadalmazás eltörlése, a helyi bűnüldözés nemesi kézbe adása, a bojár- és a kolostori földbirtok korlátozása) a nemesség társadalmi és politikai pozícióját erősítették. Privilegizált és zárt réteggé alakult, ami azonban nem jelentette azt, hogy a társadalmi diffúzió elkerülte volna, hiszen egyesek elszegényedtek, míg a különböző hivatalnokok (prikáz-emberek) bekerültek a nemesek közé. A 16-17. században a nemesség legfelső rétegét a bojár duma tagjai alkották, azután következtek a moszkvai nemesek és a vidékiek felső rétege, a legnagyobb azonban az ún. szolgáló emberek csoportja volt; ami további, sok esetben már nem is privilegizált részekre bomlott. 1700-ra 22-23 000 nemes volt Oroszországban, míg 1737-ben 50 000. A változás természetes