Századok – 1995

Történeti irodalom - Paraszti kiszolgáltatottság – Paraszti érdekvédelem; önigazgatás (Ism.: Csorba László) IV/938

939 TÖRTÉNETI IRODALOM lasztékból az ún. reaktív típusban ismerve fel a jelenség leírására leginkább alkalmas kategóriát. Amikor a szekció további előadói, Szabó Ferenc és Marjanucz László a magyar agrárszocializmus belső törvényszerűségeit, helyi specifikumait, a szubjektív indítékok egész sorát elemezték, kimondatlanul is lényegében igazolták Gyáni feltevését, még akkor is, ha ugyanők számos példával illusztrálhatták, hogy egy nagyon erős szociáldemokrata hatás persze világosan kimutatható ezeknek a mozgalmaknak a karakterében. Egy jól ismert, de alig számszerűsített jelenség mennyiségi viszonylatainak immár megbízható dokumentálásával nyitotta Hegedűs Antal a második szekciót, amely a Paraszti terhek -paraszti ellenállás és érdekképviselet 1944-45-ig címet kapta. Hegedűs témája — az adóeltitkolás nagysága a későfeudális kori összeírásokban — nagyobb horderejű, mint első pillantásra gondolnánk: a szokásos elemzések bázisául szolgáló statisztikai iratanyag olyan rektifikációját sejteti, amely számos, az eddigi adatokra alapozott következtetésünket változtathatja meg. Kevéssé kiaknázott forrástípusra hívta fel a figyelmet Láczay Magdolna (Gégény község currentális könyve), míg az agrár- és kultusztárca érdekharcaira szokatlan szemszögből vetett fényt a hűszas-harmincas évek középfokú mezőgazdasági szakoktatásának a történetét összefoglaló Nagy Péter Tibor. Izgalmasan rendhagyó eseteket választott elemzése tárgyául Szabó László és Erdész Ádám is. Szabó a jászkun területek bűnözési statisztikáit vizsgálva dokumentálhatta, hogy itt a bűnfelderítések magas száma hatóság és lakosság — országos viszonylatban közismerten igen ritka — olyan helyi harmóniáját bizonyítja, amelynek hátterében a megváltoztatásért folytatott közös küzdelem érdekegyesítő ereje sejdíthető, és ajnelyet csak a szocialista állampárt diktatúrája tudott szétzúzni az ötvenes évek elején. Erdész pedig azt a küzdelmet mutatta be, hogyan jelentkezett a rendezett tanácsú város státusából a nagyközségi szervezethez való visszatérés igényében az a Gyula újkori történelmét sokban meghatáir«zó társadalmi ellentét, ami ,,nép" és „intelligencia" között feszült. A szekció előadásait záró Gyarmathy Zsigmond, ha vázlatosan is, de igyekezett átfogó képet adni a parasztság életéről és mozgalmairól Szabolcs-Bereg megyében 1919-44 között. A politikai változások folytán egyes tabu-témák tilalmának feloldódása is szerepet játszhatott abban, hogy a gyulai konferencia harmadik szekciója — Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után — számlálhatta a legtöbb résztvevőt. Erdmann Gyula vázolta bevezető előadásában azt a folyamatot, hogyan akadályozta meg a kiépülő állampárti diktatúra a parasztság érdekképviseleti szerveinek megteremtését, hogyan tette lehetetlenné, hogy a kisgazdapárt tervezte Országos Mezőgazdasági Szövetség, mint parasztszakszervezet, helyet kaphasson a magyar demokráciában. Az esettanulmányok bősége jelezte a frissen hozzáférhetővé vált források kiaknázási kedvét. Vajdasági, jugoszláviai áttekintést adott Mészáros Sándor és Fodor István, jellegzetes paraszti leveleket közölt Lekli Béla. A hírek és rémhírek forrásértékét Galambos Sándor elemezte, az ún. Somogyi összegezés kapcsán fellobbanó sérelmekről Szántó László beszélt, míg a kollektivizálással együttjáró erőszakoskodásokat a Rétközből Nagy Ferenc, Veszprém megyéből Hudi József, a kecskeméti járásból! Farkas Gyöngyi mutatta be. Táblázatokban foglalva adott országos áttekintést a kulákügyekkel kapcsolatos bírósági eljárásokról egy közös tanulmányban Kiss József és Závada Pál, míg a „kulákkérdés", mint a szocializmus építése során keletkező gyakorlati probléma megítélését pártapparátusi és az államvédelmi hatóság körében keletkezett iratokkal szemléltette Hántó Zsuzsa. A negyedik szekció — Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés — a maga módján igen közvetlen impulzusokkal szolgálhat a mának, hiszen olyan történelmi előképeket idéz, amelyek modern megfelelői fontos szerepet játszhatnak napjaink egyik sorsdöntő társadalmi átalakulásában, a civil társadalom remélt magáratalálásának folyamatában. Az egyházi önkormányzatok e vonatkozásban elsőrendű fontosságát Nagyrábé példáján Molnár Ambrus, Gyuláén Kósa László szemléltette; utóbbi azóta már kis monográfiává formálta ezirányú kutatásait, méltóképpen köszöntve a gyulai református templom idei bicentenáriumát. A gyulai katolikusok közösségi szervezkedésére viszont Jároli József hozott adatokat, a földész társulatok Szentháromság-tiszteletét csakúgy, mint a vallásosnál tágabb látókörű egyleti tevékenységüket is bevonva vizsgálódásai körébe. A modern egyesületi élet köréből a népművelési egyletekkel foglalkozott Bősze Sándor, míg a gazdakörökkel Bezdán Sándor. Az önigazgatás kérdéskörén belül Tóth Istvántól Nagybánhegyes, illetve Molnár Ambrustól — már említett előadásában — Nagyrábé falusi önkormányzatáról hallhatott a konferencia közönsége. Tyekvicska Árpádnak a rétsági járás 1956-os forradalmi önszerveződési mozgalmairól tartott összefoglalója egyben azt az általános szerkezetet is felvázolta, amelyben úgy dolgozható fel a „helyi 56-ok" története, hogy azután a lehető legkönnyebben lehessen országos áttekintéssé összegezni.