Századok – 1995
Közlemények - Varga J. János: „Ungarisches Kriegs–Theatrum”. Szerbia és a Temesi Bánság 1716–1718 IV/873
878 VARGA J. JÁNOS ve pontosan értesült a nagyvezír hadmozdulatairól: a török sereg július 26-án Kollárnál, 27-én Szendrőnél, a következő napon pedig a körülzárt Belgrád előterében állott;3 2 ott a Bolce patak vonala mögött, jobb szárnyával a Dunára támaszkodva megállapodott, majd július 30-án és 31-én tábort ütött a Szendrőre vezető útvonal mentén, a Mikrolug nevű helységtől délnyugatra emelkedő Zeleno magaslaton. A piros, zöld sátrak városnyi területen tarkították a hegytetőt. A császáriak gyönyörködve szemlélték táborukból a festői panorámát, nem gondolva egyelőre azzal, hogy a pompás sátrak lakói hamarosan megrohamozhatják védősáncaikat. A törökök nem is vesztegették az időt: körülsáncolták táborukat majd haladéktalanul hozzáláttak a császári sereg megtámadásához szükséges futóárkok kiépítéséhez. Állásaikat főleg a császáriak balszárnyával és derékhadával szemközt erősítették meg, míg a keresztények jobbszárnyát kevesebb figyelemre méltatták.3 3 A nagyvezír augusztus 2-án megkezdte a császári tábor lövetését, miközben a janicsárok folytatták a közelítő árkok ásását. Augusztus 14-én futóárkaik már alig harminc lépésnyire húzódtak az ostromlók circumvallatiója előtt. Halil pasa azonban nem akart csatát vívni, sokkal inkább körülkeríteni és megadásra bírni a császári sereget; talán Savoyai Eugénnek az 1697 óta kivívott tekintélye tartotta vissza a határozott fellépéstől. A helyzet valóban úgy festett, hogy a várat Eugén herceg, őt meg a nagyvezír zárta körül, ami egyre kellemetlenebbé kezdett válni a török tábor ütegeinek és a várvédők ágyúinak a kereszttüzében. Ráadásul Viddinen át megérkezett harmincezer tatár, akikkel a nagyvezír megerősítette az addig elhanyagolt balszárnyat. Ugyanakkor a császári erők létszáma kilencvenezer főre apadt, és soraikban járványszerű méreteket öltött a vérhas és egy ismeretlen, lázzal járó betegség.3 4 Az ostromlottá vált császári fővezérnek csakhamar rá kellett döbbennie, hogy minden tétlenül eltöltött nap csökkenti esélyeit. Amikor augusztus 14-én Vékony János útján értesült, hogy a nagyvezír két irányból indított támadást tervez a várból kitörő Musztafa pasával, közölte tábornokaival, hogy megelőzi az ellenséget, kilép a circumvallatióból és megtámadja a török fősereget.3 5 Az augusztus 15-ei haditanácskozáson úgy döntöttek, hogy mintegy huszonötezer fő megtartja a várral szemközt kiépített állásait és folytatja a tüzérségi támadást, miközben a nagyobbik seregrész, hatvanezer ember felsorakozik a circumvallatio előterében. A császáriak három arcvonalban álltak fel. A centrumban ezúttal is a gyalogság foglalt helyet Alexander württembergi herceg vezérletével. Első arcvonalának jobbszárnyán Maximilian Adam Starhemberg gróf, balszárnyán Johann Joseph Harrach gróf táborszernagyok összesen harminc zászlóaljat és harminckét gránátosszázadot irányítottak. A második arcvonalat Ferdinand Albrecht braunschweig-beverni herceg parancsnoksága alatt huszonkét zászlóalj és huszonegy gránátosszázad alkotta. A jobb- és balszárny mindkét arcvonalához hat-hat, öszszesen huszonnégy lovasezredet rendeltek, a jobbszárnyon Pálffy János, báró Ebergényi László tábornok és Mercy gróf, a balszárnyon gróf Nádasdy Ferenc és Hercules Montecuccoli gróf tábornokok vezetésével; elöl a vértesek, mögöttük a dragonyosok sorakoztak fel. A harmadik arcvonal tizenkilenc gyalogos zászlóalja
