Századok – 1995

Közlemények - Varga J. János: „Ungarisches Kriegs–Theatrum”. Szerbia és a Temesi Bánság 1716–1718 IV/873

876 VARGA J. JÁNOS lánkot. A küzdelem hevességét mi sem jellemzi jobban, minthogy a külváros birtokba vétele során csaknem valamennyi altábornagy és tábornagy megsebesült, egy sor törzs- és főtiszt pedig elesett.1

5 Október 2-ától a császári tüzérség közvetlen közelről lőtte a Varost. A bombák lángba borították az erősség faházait, ledőlt az Aradi kaput védő bástya, s már az aknászok is munkához láttak, hogy több szakaszon levegőbe röpítsék a gyalogság rohamát akadályozó városfalat, amikor október 12-én Musztalá pasa és katonái szabad elvonulás fejében megadták magukat. Másnap elkészült az utolsó török kézen lévő magyarországi erősség kapitulációs okmánya, amelynek értelmében a törökök — 164 évig tartó megszállás után — átadták a császári csapatoknak Temesvárt. A várparancsnok és hadinépe, a polgári lakossággal együtt, október 17-én elvonult Belgrád irányába.1

6 Temesvár kapitulációja után a császáriak kezébe kei-ült az egész Temesköz, az Al-Duna mellékének kivételével. Az akció Claudius Florimond Mercy gróf tábornok nevéhez fűződik, aki november 9-én könnyedén birtokba vette Pancsolta t, mire egy héttel később Uj-Palánka őrsége kitűzte a fehér zászlót. A tábornok csapatai ezután mái- az Al-Duna mentén haladtak. Közeledtükre a Cserna folyó völgyében meghúzódó Mehádiát is kiürítette az ellenség, de Orsovával nem boldogultak. A Vaskapu közelében fekvő várat az Al-Duna kulcsának tekintette a török hadvezetés, és alaposan megerősítette, így a tábornok hatszáz főnyi egysége és gyenge tüzérsége visszatérésre kényszerült.1' Komoly sikereket értek el a császáriak a Cserna folyón túl, Havasalföldön is. Steinville gróf elfoglalta az Öltig teijedő területet, Olténiát, s ezzel újra Habsburg fennhatóság alá vonta a román vajdaság nyugati részét. A Szerémségben szintén diadalmaskodtak a császári fegyverek: megszerezték a Mitrovitz-Szalánkemén vonaltól keletre eső, a karlócai békeszerződés értelmében a Porta kezén maradt területet, sőt Petrás Ernő alezredes megszállta Bosznia északi részét, gróf Draskovich János pedig Horvátországhoz kapcsolta Dubicát.1

8

Ezzel mind a Duna, mind a Száva felől nyitva állt az út Belgrádhoz. Savoyai Eugén 1717. május 21-én érkezett a császári sereg gyülekező helyére, Futakra.1

9

Miután megszemlélte a Titeltől Pancsováig teijedő Duna szakaszt, Mercy gróf javaslatára úgy határozott, hogy a Belgrád ellen felvonuló csapatai Pancsova térségében kelnek át a Dunán. A török hadvezetés — a korábbi hadjáratok tapasztalatai alapján — arra számított, hogy a keresztények ismét a Száva felől nyomulnak Szerbiába, ezért nagy gonddal őrizték a folyópartot: sáncokat építettek és több mint hetven hadihajót vontak össze a Duna és a Száva belgrádi szakaszán.20 Míg a törökök a vár védelmét erősítették, a császári erők egy részét Titeltől a Dunán és a Danuvicza csatornán a Temesre és azon Pancsováig szállították a flotta hajói. Június közepére a Temes parti erősség térségében készen álltak a péterváradi és bánsági erők — negyvennégy gyalogos zászlóalj, kétszázhuszonhárom lovas század és kilencvenkét ágyú — az átkelésre. Június 13-án kezdték leszállítani őket a Temesen, 15-én és 16-án pedig végrehajtották a dunai átkelést. A hadműveletet irányító Mercy gróf a csapatok biztosítása — és az orsovai raktárakból Belgrád felé tartó szállítmányok elfogása céljából — tizenhárom folyami