Századok – 1995

Közlemények - Zachar József: A cs. (kir.) állandó hadsereg pénzügyei (1683–1792) IV/857

868 ZACHAR JÓZSEF kozatot, mint a nyugati területekről kikerültek vagy külső birodalmakból érkezettek közül. Éppen a sok idegen hatalombelire tekintettel értelmetlen a birodalom két felének összehasonlítása ilyen tekintetben. Hasonló arányokra bukkan a kutató, ha a magyar területekről kikerült és nyugellátásra érdemesült katonák adatait veti egybe az összes e juttatásban részesítettekével. Az 1763-ban nyugellátásban részesített 11 tábornok között nem volt magyar, ugyanígy a 6 ezredes között sem, míg a 23 alezredes közt is csak 2, a 11 őrnagy közé megint nem került magyar, a 130 kapitány közé is mindössze 8, ugyanígy a 159 hadnagy közé 15, a 32 zászlós és kornétás közé pedig 5, míg a 15 egyéb speciális szakszolgálatot teljesítő (orvos, bíró, stb.) közt megint nem volt magyar. Vagyis a 387 fő közé összesen 31 magyar került be, azaz alig 8,01%. A nyugellátás egyébként évi 120-500 forintnyi összeg volt.10

6

Ezt a képet teszi teljessé az 1761-ben kegydíjban részesítettekről készített összeállítás is. A birodalom egészéből 210 fő részesült e figyelemben, köztük 21 volt magyar, vagyis éppen 10,0%. A teljes kifizetett évi 165 567 forintból nekik 17 593 jutott, azaz 10,63%-nyi.10

7

A fenti adatok csak egyes összesítések, nem szerepelnek benne az invalidusházakban elhelyezettek és mások, akiket saját ezredük tartott el, bár mái" szolgálatteljesítésre képtelenek voltak.10

8 Az 1770-es években a Habsburg-birodalom már óriási költségvetéssel gazdálkodott, 1779-ben például 68 571 415 forinttal.10

9

Ebből a hadikiadás 13 609 416 forinttal, azaz 19,85%-kal részesedett.11

0

Ez azonban csak a rövid bajor „örökösödési" háborúra tekintettel volt így, azt követően csökkent, és a későbbi évtizedben az évi hadikiadások 9 154 170 és 11 037 580 forint között mozogtak.111 Ugyanakkor egy lovasezred fenntartási költsége havonta 2039 forint készpénzt és 1886 forint értékű természetbeni ellátást igényelt.11

2 Ugyanebben az időben egy újonnan beszerzett vértesló ára 88, egy dragonyos vagy huszárlóé 78 forint volt, míg a ló és lovas felszerelésének ára 37 és 52 forint között mozgott.11

3

A toborzási díjakat már nem szabta meg a hadvezetés, miután a birodalom nyugati területein összeírás alapán, míg a magyar korona területein a portális katonaság kontingenséből biztosították az újoncokat, ugyanakkor egyre nagyobb lett a katonai határőrvidékről elvonultatható hadilétszám is. Az új rendszerre való átállást jól demonstrálta a magyar országgyűlés 1792. évi VI. törvénycikke, amely az első franciaellenes koalíciós háborús készülődés jegyében kimondta: „A karok és rendek a törvények s jelesül az 1741. évi LXIII. törvénycikk biztosítékai alatt, az utolsó állításkor gyakorolt módon kiállítandó ötezer újoncot, ezer lovat, négy millió forintot ajánlottak fel."11

4 JEGYZETEK Rövidítésjegyzék: KA = Österreichisches Kriegs archív, Wien OSzKK = Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Budapest AFA = Alte Feldakten ASch = Armeeschemata